(Olyan hosszu lett az első irásom hogy nem fér be igy egy ujabb menüpontot kellett csinálnom a történetnek)

Utközben végig azon agyaltam hogy mégis el kellett volna temetnem hisz ő mégis csak egy ember volt egy barát,nem egy állat mint az a kutya.-De mostmár mindegy-mormogtam magamban.Kiértem a főutra.Szaggatott vonalak voltak felfestve de ez olyan főut volt mint általában a legtöbb.Jo ha 3-4 oránként erre jön 2-3 autó.Már nem érdekelt hogy elkapnak vagy megölnek-e a katonák igy hát az uton maradtam.Az út egy kis emelkedőn ment fel majd egy kis kacskaringós völgybe ment le.Felérve az emelkedő tetejére megláttam az erőművet.Csodálatos volt.Bár kicsit máshogy emlékeztem rá.Igaz persze hogy máshogy nézett ki 20éve.Akkor még nem volt szarkofágja.Belegondoltam hogy ujra itt Apum volt munkahelyénél.Vajon most mit szolna ha látná hogy igenis eljutottam ide."Ujra itthon vagyok"-gondoltam magamban.Elkezdtem legyalogolni a völgybe és közben közeledtem az erőmű irányába.Ekkor olyasmi jött elő amire nem számitottam.Hátra néztem és láttam amint az egyik nyárfa lombkoronája mögül hirtelen előtűnt a helikopter.Mutánsokra,katonákra számitottam de arra hogy pont most pont itt ujra feltűnik a MIL24-es arra nem.Elkezdett lőni,de szerencsére nem talált el.Egy nagy fa törzse mögött bujtam meg.Közben felém közeledett és kilőtt két rakétát.A szomszédos fákat találta el a rakéta amelyek közül az egyik ki is dőlt.Elővettem a Dragunovomat.Tudtam hogy még egyszer rám fog repülni a MIL24es.Igazam lett.Tett még egy kört és ujra farkasszemet néztem vele a fa törzse mögül kikukucskálva.Belenéztem hát a mesterlövész puska távcsövébe,becéloztam a pilótát és meghuztam a ravaszt.Az első lövésem célt tévesztett ugyanis pont középen találtam el a helikopter fülke ablakát.Ekkor ujra céloztam és lőttem.A második lövésem lazán átvitte a helikopter ablakát,átment a pilóta koponyáján és a feje mögötti kapcsoló táblába fúródott.Láttam amint a pilóta feje lecsuklik és szikrák csapdosnak ki a feje mögül.Valoszinüleg létfontosságú elektromos berendezést találtam el mert a helikopter máris ereszkedni kezdett,közben jobbra köröket irt le majd végül egy sűrű nyárfás részre zuhant.Amint földet ért nagy robbanás hallatszott és felemelkedett a fák lombkoronái mögül a fekete gomolygó füst.Folytattam hát utamat az erőmű irányába mintha mise történt volna.Tudtam hogy sietnem kell mert ha a robbanás hangjára nem is a füstre biztos felfigyel valaki vagy valami.Már közel voltam az erőműhöz szinte már csak pár lépés hiányzott.Ekkor hirtelen egy lövést hallottam és egy pillanatra lenéztem.A kezemmel odanyultam a hasamhoz és véres volt.Gyomorlövést kaptam-gondoltam.Valahol biztos megbujt egy mesterlövész és csak arra várt hogy egy mutáns állatot vagy betolakodot leszedjen.Ekkor hirtelen elsötétült minden és valoszinüleg összeestem.Egy korházban tértem magamhoz.Mint kiderült a Kiev-i Intenziv Osztályon fekszem.Nem akartam elhinni.Hogy kerültem ide?Hogyhogy nem haltam meg?Ki hozott ide?-merültek fel bennem eme kérdések.És egyáltalán hogyhogy itt vagyok Kievben és nem valami fejes cellájában fájdalmaktol sujtva hogy kideritsék mit akartam Csernobilban?-Mindegy-gondoltam.A lényeg hogy mostmár jobban vagyok kicsit de ugyanakkor szomoru voltam hogy olyan közel a célhoz egy lövés leteritett és megakadályozott abban hogy lássam mégegyszer az Erőművet.Az Erőművet amely miatt elkezdtem utamat.És mostmár sose tudom meg mi történt azota és hogy milyen lett.Viszont örültem hogy élek mert ha mégegyszer visszamegyek tuti hogy nem uszom meg ennyivel hanem megölnek.Igy hát elhatároztam hogy még egyszer nem megyek vissza hacsak majd be nem fuccsol a karrierem és annyira padlon leszek hogy öngyilkos hajlami szinten legyek.A korházban beteg édesanyám jött be hozzám.Nagyon megörültem neki hogy ujra láthattam és nem beszéltem neki az utamrol és kalandjaimrol.Gondoltam jobb nem felzaklatni.Inkább annak örültem hogy életben vagyok és annak hogy nem egy füstszagú dohos fejes irodájában ébredtem.Azt hiszem uj életet kezdek és megprobálok mindent elfelejteni.De a barátaimra Boriszra,Jurijra,Vologyára és Viktorra örökre emlékezni fogok.Őket nem tudom elfelejteni.És nem is akarom.Később bejött az ápolónő.Kedves 20-30 év közötti vöröses haju baba arcú hölgy volt.Igy elnézve egy csapásra már nem is bántam hogy itt vagyok Kievben:):)Megakartam tőle kérdezni hogy kerültem ide de előtte megkértem édesanyámat hogy fáradjon ki egy kicsit beszélni szeretnék az ápolónővel.Édesanyám kiment az intenziv osztályrol.-Nővérke-szolitottam meg a csinos áplonőt.-Hogy kerültem ide?-Egy ut mentén találtak magára lőtt sebbel.-Egy gazda vette észre amint maga ott fekszik.-Egy gazda?-kérdeztem.-Dehát Csernobilnál nincsenek gazdák,ott már nem élnek emberek.-Csernobilban?-kérdezett vissza a nővér.-Ne vicceljen ott már senki sem él.-Magát nem Csernobilnál találták meg hanem L'vov-nál.Rögtön elkezdtem agyalni vajon hogy kerültem Csernobilbol L'vov-ba?Na mindegy-gondoltam.Nem is akarom tudni.Ugy 2-3 honappal később már kiengedtek a korházból.Egész jol éreztem magam.Ugy éreztem kicsattanok az egészségtől.Viszont felmerült bennem ujra a vágy.Csernobilba menni.Édesanyám ott volt mikor kiengedtek és látta a szemeimen hogy ezen a gondolaton agyalok.Még mielőtt letagadhattam volna megszolalt:-kisfiam.-Többé ne menj oda.-Igérd meg kérlek.-Anyu-vágtam félbe.Mire ő megelőzött a mondandomban:-Igérd meg kérlek.-Megigérem-feleltem.Miután kijöttem a korházbol néha-néha még benéztem ahhoz a kedves ápolónőhöz aki olyan kedves és megértő velem.Mindennap bejött hozzám,érdeklődött az állapotom iránt,és egyszer hozott nekem egy isteni almás pitét amit Ő maga sütött.Igy hát bementem és megkerestem.A nevére nem nagyon emlékeztem de a portás hölgynek leirtam hogy néz ki:-kb 168 cm magas,vöröses haju,csodálatos barna szemű.-Á akkor maga Elena nővért keresi.-Mondja kérem hol,merre találom?-Második emelet.-Köszönöm-feleltem hirtelen.Odamentem a lifthez és hivtam de nem jött.Gondoltam jol jön egy kis mozgás igy hát inkább lépcsőztem.Ahogy felértem a másodikra éppen kilépett az egyik korteremből.-Elena-kiáltottam nevét.Rögtön felkapta fejét és rámnézett.-Igen,Elena vagyok.-Segithetek?-Én vagyok az Misa.-Misa Gregorinko.-Emlékszik rám?-Én voltam itt kb 2-3 honapja lőtt sebbel.Engem találtak Csernobilnál.-Áhh igen emlékszem önre.-Bár amint látom a memoriája még mindig nem egészen 100%os.Mondtam már hogy L'vov-nál találtak magára.-Jo tudom elnézést csak most hirtelen nem tudtam hogy mondjam hogy beugorjak Önnek:)-Elena.-Lenne kedve eljönni velem ma este vacsorázni?Hirtelen meglepődött erre biztos nem számitott.-Hát nem is tudom-felelte.-Kéérem jöjjön el.-Nekem nagyon sokat jelentene.-Na jo-felelte.-Olyan 9 ora felé végzek.-Várjon rám a személyzeti bejáratnál.-Rendben ott leszek-válaszoltam.Nagyon boldog voltam.Örömömben megöleltem egy idős hölgyet aki épp a WC-re indult és makacsul azt mondta:-haggyon má fiatalember.-Bocsánat-mondtam.-Csak tudja most hivtam vacsorázni Elena nővért és igent mondott.-Gratulálok-felelte.-És most haggyon wc-re menni.Aztán egy határozott mozdulattal kilöktem a két üvegajtot de persze nem nagyon erősen és felnéztem az égre.Mosolyogtam.Ugy este fél 9 felé visszamentem a korházhoz és a személyzeti bejárathoz mentem.Elena olyan 9ora előtt pár perccel kijött a személyzeti bejáratnál.Csodálatos volt.-Üdvözlöm-köszöntöttem udvariasan.-Mehetünk?-Igen.Egy kedves elegáns udvarias mozdulattal lesegitettem a kabátját és az automba tessékeltem.A piros lada 1500ösöm(mint amilyen gyerekkoromban is volt apuméknak)ott állt pár méterre tőlünk.Kinyitottam neki udvariasan az ajtot majd beszállt és becsuktam.Gyorsan átrohantam az én oldalamra beszálltam és inditottam.Egy elegán étteremhez értünk a Sztyoperaznaja étterembe mentünk.Kiszálltam az autobol és átmentem a másik oldalra.Kinyitottam az ajtot neki és kisegitettem.A kifuto fiu elvette a kulcsot adott egy számot és leparkolt a Ladával.Előrementem és kinyitottam Elena előtt az étterem ajtaját.Elegánsan megvacsoráztunk.Utána az étterem előtt letérdeltem hozzá és megkértem a kezét.Erre ő nem számitott de azért örült neki.-Kérlek Elena légy a feleségem.-Hát nem is tudom mit mondjak-felelte.-Kérlek mondj IGEN-t-kérleltem.Elvégre is IGEN-t mondott.Sose volt tartos kapcsolata egyszer volt csak házas akkor is csak 3 honapig birta ugyanis a férje verte.Amikor a korházba beszálitottak nagyon szimpatikusnak talált és kezdett valamit érezni irántam.Ezt nem sokkal a feleségül kérés után mondta el.Én nagyon örültem hogy már akkor szimpatikusnak talált és hogy egymásra találtunk:)Igy alakult hát hogy mára már két gyönyörű gyermekünk van Elena és Gregorij.Mára boldog családapa vagyok és már csak néha néha emlékszek a Csernobili utamra és szegény barátaimra.Boldogan élek Elena feleségemmel és két gyönyörű kisgyermekünkkel.Ennél több már nem is kell.Boldog Vagyok:)



VÉGE

Oldal: FOLYTATÁS (Csernobil egy 6 éves kisfiu szemszögéből)
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat