A nevem Szenka és csak ennyi. Én vagyok a zóna legtitokzatosabb és egyben legkomolytalanabb sztalkereinek egyike. Azért, mert nem vagyok átlagos kereskedő. Klánalapító, táborépítő és zónabeli hős is vagyok egy személyben.

Én egy komplett cég vagyok a zónában. Megszerzek bármit amire a sztalkereknek szüksége van. Kísérleti gyógyszereket, prototípus fegyvereket, exoskeleton szervókat, zárt légzőrendszerű ruhákat, a legújabb mérőműszereket és még sorolhatnám a végtelenségnél is tovább. De az embert és történetét nem ismerik. Megvan ennek a maga oka amit most nem akarok megnevezni.  

A sztalker karrierem kezdete nem olyan volt mint másoké. Akkor szereltem le a hadseregtől és munkanélkülivé váltam. Elvesztettem mindenem. A lakásom, a feleségem és a kutyámat Szvetlánát is. A kocsimban laktam úgy….. már nem is tudom meddig. Ekkor hallottam a zónáról és mindenképpen ide akartam jönni. Persze nem mint átlagos sztalker neeeeem! Már születésem óta számomra jó alkukat kötöttem és rengeteg pénzem volt. Persze amíg rá nem jöttek a hadseregnél és el nem kobozták. Eladtam a kocsimat és nem fegyvereket vettem belőle. A kocsi árából nem is tellett volna ki egy normális, de még egy ideiglenes felszerelés sem. Vettem egy vadászkést meg egy pisztolyt és csak ennyit. A többi pénzből kötszereket, pormaszkokat, fájdalomcsillapítókat, tiszta vizet, erős vodkát, zacskós levest, húskonzerveket, szerszámokat és még ki tudja mennyi dolgot vettem. Két nagy utazótáska és egy bőrkabát ára is kijött valahogy egy vonatjeggyel együtt.

Amikor elértem a határvonalat egy nagyobb sztalker csoporttal vagyis inkább vallásos szektával voltam kénytelen behatolni. Nem tudom mit akartak, de nagyon szektás gyülekezetnek látszottak. Hozzám képest állig fel voltak szerelkezve és mégis afféle hittérítők voltak vagy mik. Amikor elértük a Kordon határát a csoportvezető nem fizetett a katonáknak hanem egy kis alagúton kúsztunk át. Akkor még nem tudtam hogy ez a lopózás nagy veszélybe sodor majd. Úgy félúton a kezdők faluja fele rotorzúgást hallottunk. Egy kisebb katonai helikopter repült felénk észak felől. Nem a nagydarab mi 24-es hanem egy kis felderítőgép gépágyúval és egycsöves rakétavetővel. Én egyből bevágódtam az út menti bozótosba, de a szektások csak álltak ott és nézték a helikoptert majd elkezdtek fohászkodni. ”Hülye birkák”. Gondoltam magamban, de úgy tűnt a helikopter pilótát teljesen összezavarták. Ha tovább folytatják talán odébbrepül a kopter, de nemhogy ezt tették volna még tüzet is nyitottak a helikopterre. A főpap vagy tudja a franc hogy ki a toz-34-es vadászpuskájával lőtte míg az emberei pisztolyokkal és lefűrészelt csövű bm-16-kal. Még fedezékbe se húzódtak vagy szóródtak volna szét. Úgy rambóztak a helikopterrel ami egyszerűen kilőtt egy rakétát és ez az egy lövés el is vitte az összest. Majd a kopter tovaöppent. Elszedtem a füstölgő hullák fegyvereit és tovább gyalogoltam a kezdő tábor felé. Amikor odaértem Wolf a helyi góré szólt hogy ha ezt mind el akarom adni előbb mutassam meg Szidorovichnak. Persze meg is mutattam. Megengedte hogy eladjam az árut amit kintről hoztam, de a fegyverek és töltények eladását megtiltotta. Az szigorúan az ő területe és csak az övé. A többi helyi kereskedő is tőle vásárol. Eladtam neki a fegyvereket amiket a szektások hulláitól szedtem el. Kivéve a vadászpuskát amit megtartottam önvédelmi fegyvernek. Felállítottam a kis standom az egyik házban és a sztalkerek legalapvetőbb fontosságú cuccait mind eladtam 4-szer annyiért mint amennyiért megvettem odakint. Miután ezzel végeztem beálltam Szidorovichhoz dolgozni.

Ide oda jártam a Kordont és a megbízatásokat sorra teljesítettem. Amikor elég pénzem lett felállítottam az üzletemet a Kordon északi felén a lerombolt tanyán. A kétépületes tanya kedvelt találkahely volt a sztalkerek számára így jó választás volt. Ami árum volt azt Szidorovichtól szereztem be, de mivel a katonák a híd alatt állandón fizetséget kértek minden áthaladásért, ezért az északiak mindig hozzám jártak. Nem épp voltak jók az áraim, de legalább nem kellett fizetni a katonáknak így eléggé elfogadhatóak voltak. Szép keresetem volt és már kezdtem kiépíteni a külsős kapcsolataim amikor banditák vetettek szemet a védtelen boltomra. Megtámadtak, de szerencsére nem találták a jobb árukat amiket különleges helyen a padló alá rejtettem el. A rosszabb árukat elvitték. Akkor béreltem fel egy sztalker csoportot. Teljes ellátás és idővel egy jó fegyver ígéretével 6 sztalker állandón a boltom körül lézengett és a túloldali farmon élő sztalkerek is figyelték az utakat.

1 évig ment ez így. A sztalkerek 2 heti őrszolgálat után az ez alatt az idő alatt befolyt bevételhez arányos fizetséget és egy általuk kiválasztott fegyvert kaptak.

1 év után elég külső kapcsolattal már komoly konkurencia voltam Szidorovich számára ezért továbbálltam és Sötétvölgyben egy régi benzinkúton hoztam létre az új boltomat. Mivel a banditákat már elűzte innen a hadsereg és nem voltak konkurens kereskedők így az üzletem beindult. Fél év után már nagyon untam ezt az egészet. Egész nap ott ülni egy rozoga pult mögött míg a sztalkerek a zónát járva szinte mindig csórón jönnek hozzám hitelt kérve vagy átlagos képződményeket hozva. Néha azért befutott néhány ritka áru és vadászok is hoztak élő állatokat eladásra.

Amikor jött egy lehetőség. Egy ritka kísérleti gépkarabély. Egy 9x39mm-es AK74/2U. Ritka és felbecsülhetetlen. Egy külsős kapcsolatom átállt ezeknek a ritka fegyvereknek a beszerzésére. Ekkor találtam meg a hivatásom. Nem akartam átlagos kereskedő lenni mint oly sokan mások. Ritka és exkluzív áruk sora várta hogy a zónába juthasson. Eladtam a boltot és berendezkedtem a Szemétlerakón a raktárépületbe. Kialakítottam egy kis üzletet és elkezdtem egyedi árukat szállítani és persze vásárolni a zónabeli veteránoktól. Sok visszavonulni akaró sztalker hozta nekem a speciálisan átalakított fegyvereit. Sokan jöttek vásárolni is a magas árak ellenére. Az üzletem jól ment. Akkor amikor elértem az eddigi legjobb keresetet újítani akartam. Ásatókat béreltem fel és munkagépeket javítattam meg. A csákánnyal és ásóval bohóckodó idióták helyett nagyüzemi munkások dolgoztak nekem. A legjobb helyeket elfoglalva erős ásató klán alakult amit szerintük én vezettem. Pedig engem csak a ritka áruk esetleges kiásása érdekelt akkor. Az üzlet értelmében amit kiásnak ritka holmit megvizsgálom míg az átlagosat megtarthatják. De szép idők is voltak. A harc a banditákkal és a mutánsokkal engem nem érdekelt. Mindenki hozta az árut én meg boldog voltam. Amikor az agyperzselő lekapcsolt én is elindultam északra. 2 teherautónyi szállítmánnyal érkeztem Janovba, majd onnan Pripyatba. A monolitoknál sok olyan fegyver volt amiket nem tudtam megszerezni. Gauss puska, átalakított RPG, speciális fémmel kezelt sörétes puskák és megannyi minden amiket csak az atomerőműből lehetett megszerezni. Akkor még a Mosoda volt a sztalkerek kedvelt szállása. De én jobb helyet találtam. A városi áruházat ahol létrehoztam a saját sztalker táboromat. Egy technikus, egy orvos és egy csapos felvétele után a fémlapokkal elreteszelt épületet elneveztem áruháznak. Persze nem foglalkoztam vele. Sokan mondják hogy engem csak a ritka csúzlik érdekelnek és nem is veszem észre hogy sztalkerek életét teszem könyebbé. Afféle hősnek tekintettetek és tekintenek most is. Pedig engem csak a ritka puskák érdekeltek. Az embereim monolitot monolit után öltek meg és hozták el a fegyvereit. Sok sok ritkaságot szereztünk tőlük.

Persze a fegyverek mellett már mutánsok elfogását is vállaltam. Én nem vak kutyákat vagy farkas patkányokat fogdostam. Én és az embereim (akik egy része a Kordonon kezdte a munkát nálam) snorkok, vérszopók és kimérák nyomában fogtuk el a még élő szörnyeket. Egyszer egy pseudo óriást is elkaptunk.

Amíg Pripyat a sztalkereké volt addig boldogabb voltam. De akkor a frakciók is utat találtak a városba. A Szolgálat és a Szabadság a város két végén berendezkedett és komplett utcai harcok folytak amerre jártak. Én nem üzleteltem velük ha a csatározásaik túl közel kerültek a magányos sztalkerekhez. Tudniuk kellett hogy vívhatják felőlem a csatáikat csak ne a sztalkerek területén. Megtiltottam nekik hogy egyszerre betegyék a lábukat az áruházba. Janovban jól megvoltak, de itt mindig verekednek. A Szkadovszkon a banditák és a sztalkerek is normálisan tudnak viselkedni. Itt az ember megnyugszik a várostól, de mintha a frakciókkal ez másképp lenne. Megértem őket hisz a következő panelban mesterlövész is ólálkodhat vagy a csatornákat használva az ellenség akárhova eljuthat, de azért ez már sok. Életem eddigi éveiben nyugodtan dolgoztam nem is tudva hogy miket teszek és sztalkerek életét teszem könyebbé.

Most viszont már tudatosan azért dolgozom hogy jobb legyen az élet. Talán abba kéne hagynom hisz eddig a tudatalattim cselekedett jót. Talán abba is hagyom. Lehet hogy még fiatal vagyok, de öregnek és gyöngének érzem magam. Talán itt az ideje annak hogy visszavonuljak és végre normális emberként éljek odakint. Hisz én vagyok a rejtélyes Szenka kinek neve csak a dealer.

 

 

 

Csapó Gergely

Alias

Cordon-Qtya

Oldal: Csapó Gergely: A Dealer históriája
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat