Kócos haja volt félig logott rajta még a napszemüvegének egyik darabkája csupa vér volt a ruhája az egyik karja hiányzott de csak jött és jött.Hüüüüüeeee-hördült fel és a még logo karjában lévő pisztolyt éppen emelte fel hogy ránk lőjön.
Dubov egy határozott mozdulattal nekiindult, elővette kését, és elvágta a zombi torkát.
-Gyertek menjünk tovább.-Nem biztonságos idekint-felelte.
Éppen befordult az épületnél a sarkon is PsziControlba ütköztünk.Háttal volt nekünk de megfordult.-Vissza vissza-kiáltottam Leonyidnak.
-Gyere Dubov-kiálátottam utána de máris sipolo hangot hallottunk a fejünkben.Rajtunk volt a sisak de még igyis zengett a fejünk.Visszarohantunk az épület sarka mögé ahonnan jöttünk és a sipolás elmult de kikukucskálva láttam amint Dubov ott van térdre rogyva a földön mindkét kezével fogja a fejét és a PsziControl kinyujtott karjával manipulálja az agyát.
-Dubooov.-Gyere onnan azonnal.
Hiába kiáltottam nem felelt semmit.A sipolás elnyomta a hangomat igy ne halhatta.Pár másodperc mulva lassan felállt a PsziControl letette a karját amellyel addig sokkolta és megfordult.
-Uramisten-szoltam hirtelen.
Láttam amint Dubov felénk fordult hogy a szemei immáron fehérek voltak és fennakadtak valamint a mozgása is zombis lett.Már tudtam hogy sehogy se tudok rajta segiteni.Elővettem a Vintorezt és határozott mozdulattal leteritettem őt.Hirtelen könnyes lett a szemem mivel megint elesztettünk valakit és nem tudtunk rajta segiteni de gyorsan eszembe jutott hogy még ott van a PsziControl és valoszinüleg közeledik felénk.Elővettem egy kézigránátot.Kihuztam a biztonsági szegecset elhajitottam és bámm..szol egy nagyot.Kinéztem a sarok mögül és láttam hogy a PsziControl a földön hever.
-Jajj istenem végre-gondoltam magamban.
Rögtön balra néztünk Leonyiddal és láttuk hogy megint zombik közelednek.
Odaszaladtunk Dubov holttestéhez és elszomordtunk hogy megint elvesztettünk valakit közülünk.Nem volt idő sokáig gyászolni mivel Leonyid félbe szakitott:
-Gyere Zsukov mennünk kell jönnek a zombik-mondta miközben elkezdett rájuk lőni.
Azzal felálltam és berohantunk az épületbe.Lementünk legalább 4 emelet mélységbe.Elérkeztünk egy felvonoig amely nem működött.Leereszkedtünk a létrán és egy sötét eltérbe érkeztünk balra egy villogo fénytől cikázo volt mellékhelyiség volt előttünk pedig egy forgó kitört üvegű sárgás szinű riado lámpa körözött nyikorgo hanggal.
-Most hogyan tovább?-kérdezte Leonyid.
-Nemtudom-feleltem.-Még nemtudom.-De megoldjuk.
-Gyere Leonyid menjünk.
Azzal elindultunk persze óvatosan mert alig láttunk valamit.
Leonyid-szoltam hozzá.-Kapcsold be a sisakodon a lámpát-mondtam miközben rámutattam.Bekapcsolta.
Eéárkeztünk egy elágazáshoz.Jobbra valamint balra lehetett mennünk.
-Most vajon merre?-kérdezte Leonyid.
-Nemtudom.-Dobjunk fel egy érmét.-Ha fej balra megyünk ha irás akkor jobbra.
Elővettem egy érmét.Még az apámtol kaptam ott lapult a zsebemben.Hirtelen lejátszodott bennem az emlék amint nyáron hintáztam kint a kertben amit édesapám készitett és odaadta azt az érmét amit még a nagyapjátol kapott az pedig az ő nagyapjátol.Feldobtam és elhatároztam akármi is lesz abba az irányba megyünk ahogy megbeszéltük.Minden okkal történik.Ha a jo irányba megyünk akkor lekapcsoljuk az Agyperzselőt és kivisszük a ruhát ha pedig a rossz irányba akkor itt ér véget az életünk és elbuktunk.Biztam az apámtol kapott érmében igyhát feldobtam.Leért a földre és még megpördült párszor.Fej lett.
-Tehát balra megyünk-mondtam Leonyidnak és elindultunk.
Balra menvén a folyoson hirtelen egy rács leereszkedett a folyosó mindkét végén.
-Uramisten ez csapda-kiáltott fel Leonyid.
Hirtelen én is azt hittem és ugy éreztem csalodtam az apámtol kapott érmében.De nem volt csapda.Méghozzá azért nem mert Leonyid vagy én vagy bármi más hatására a rácsok leereszkedtek de jobbkor nem is lehetett volna mivel az egyik rácsnál éppen egy Snork tűnt elő amely máris a rácson csüngött utánunk folyatva nyálát.Igyhát a vélt csapda inkább menedékhellyé szolgált számunkra.
-Gyere erre-mondtam Leonyidnak.Ugyanis volt egy ajto amin be tudtunk menni.
-Honnan tudod hogy erre kell?-kérdezte.
-Nemtudom de másfelé nem nagyon mehetünk.-feleltem.
-Beléptünk az ajtón és elénk tárult egy két-három lépcsőszintes terem közepén az Agyperzselővel.Egy óriási hatalmas üvegburokban volt egy agy és valamilyen folyadék vette körül.
-Uramisten-szoltam hirtelen.
-Hát ez az.
-Igen ugy néz ki-felelte Anatolij kissé aggodva.
Ekkor hirtelen riadohang zendült fel és elkezdtek forogni a piros lámpák.Rá 1-2 másodpercre egy női bemondó hang figyelmeztetett minket a veszélyre:
-!!!Figyelem!!!.
-Behatolás történt a rendszerbe.
-Mindenki foglalja el a kijelölt helyét.
-!!!Figyelem!!!.
-Behatolás történt a rendszerbe.
-A gépezet 2 percen belül hatalmas Pszihés erőhullámot képez 15 kilométeres körben.
-Mindenki készüljön fel.
-Vegyék fel a védőfelszerelést és készüljenek fel a kisérletre.
A bemondo hölgy hangja még legalább kétszer elismételte ugyanezt én pedig kiáltottam Leonyidnak hogy odafent van a központi vezérlő.
-Leonyid!-Látod odafent azt a termet?-kérdeztem.
-Igen látom-felelte.
-Az a központi vezérlő.-Le kell kapcsoljuk az Agyperzselőt és utána tönkre kell tennünk a generátort különben nekünk végünk ahogy mindenki másnak is aki 15 kilométeres körrzetben tartózkodik.
-Oké elintézem-kiáltotta.
Igen ám csak nem volt ilyen szép és jo minden.Ahogy a riado beindult valoszinüleg kinyilt minden kapu hogy a tudosok családtagjait kiengedje.Csakhogy ez a létesitmény már időtlen idők ota elhagyatott volt igy azzal hogy kinyiltak a kapuk elkezdtek beözönleni a zombi stalker.Láttam amint a Központi Vezérlő felől fentről is jönnek.
-Leonyid-kiáltottam oda.
-Gyere ide majd én megyek előre és tisztitom neked az utat.
Elkezdtünk hát rohanni felfelé a lépcsőkön.szedtük a lábunkat ugy mint még soha.Az idő sürgetett minket.felértünk az első szinte és lőttem lőttem.Két zombival kevesebb.Majd felértünk a második szintre.
-Vigyááz-intettem óva Leonyidot.
Csak egy gőzölgő csikot láttunk ugy mint amikor meleg az aszfalt.
-Lángcsóvás anomália-feleltem.
-Ha belemész szénné égsz mint az aluljáronál lévő tetem.
Kikerültük és mentünk fel a harmadik szintre.Már majdnem elértük az irányitotermet mikor is rám egy Snork ugrott.A fegyver kiesett a kezemből legalább egy 5 méterre.A Snork rajtam csüngött de nem támadott hanem csak farkasszemet nézett velem s éreztem rothadástol bűzlő szagát amint rajtam van.Benézvén a gázmaszk szemlencséin láttam a szemét.Teljesen más volt mint amilyenre számitottam.egy érző szomoru szemet láttam de persze ha levette volna a maszkot biztos más kép fogad.A szem ilyen esetben megtévesztő ezeknél a lényeknél.Elkezdtem vele dulakodni közben Leonyid már elérte a Vezérlőtermet.
-Mit csináljak?-kérdezte.
-Kell ott lennie egy karnak-probáltam mondani miközben küzdöttem a Snorkkal-azt a kart huzd meg.
-Melyiket?-Van itt vagy 4-hallottam amint Leonyid ezt feleli.Elővettem a kést és a Snork került alulra.Beleszurtam egyenest a szivébe ha ott még egyáltalán az van neki.Erősen vérzett a jobb karom ugyanis megint felszakadt a seb ahol meg voltam sérülve.Az egyik lábam is nagyon fájt alig tudtam állni mivel kimeritett a Snorkkal valo éles közelharc.Lassan de sietve odatámolyogtam a vezérlőpanelhoz és láttam a 4 kart.Én sem tudtam melyiket kell meghuzni csak választottam egyet és meghuztam.
-Figyelem.
-Térerő növelés plusz 20 kilométerre-felelte a hangosbemondó
-A picsába nem jó kar-üvöltöttem dühösen.
Még 3 lehetséges kar van-szolt Leonyid.
-Még 10 másodperc-felelte a hangosbemondó és már számolt is vissza.
-9.
-8.
-7.
-6.
-5.
-4.
-3.
-2.
Ekkor meghuztam a 3 közül a bal szélső kart.
-1.
Nagy megkönnyebbüléssel vettük észre hogy a kijelzőn megállt az idő.
-Sikerüüüüült-kiáltottam fel s megöleltem Leonyidot.
-Éljen, éljen, éljen-kiáltottuk miközben egymás karjain voltunk és örültünk hogy sikerült.
Ekkor hitelen Zsukov érzett valamit.
Lenézett és kezével a jobb melle alá nyult.
Vérzett.
Majd felpillantott és látta amint Leonyid kezében egy kés van és éppen lecsöppen rola egy darab amely az ő vére a kés pengéjén.
Majd szomoruan félig haldokolva feltette a kérdést Leonyidnak:
-Miért?-kérdezte.
-Pénzért.-Természetesen pénzért-felelte Leonyid.
-SOK...pénzért..
-Hát minden hiába volt?-kérdezte Zsukov.-Meghalt Anatolij, Dubov aki a barátom volt már nagyon régota és most mindjárt meghalok én is...
-Teee, te rohadt szemét-kiáltotta miközben felnyult volna Leonyidhoz ám nem birt és ujra a földre rogyott.
Leonyid elmesélte neki hogy miért tette azt amit tett.
-Tudod Zsukov az egész csak mese volt amit elmeséltem nektek hogy megölték a szüleimet ti meg szépen bevettétek az egészet.
-A kormány megbizott hogy tüntessek el mindenkit a Zónábol.
-Stalkereket,katonákat,mutánsokat,tudosokat, MINDENKIT.
-A kormánynak elege lett abbol hogy minden ország fejesei, politikusok, a GreenPeace stb...folyton őket baszogatja a 86óta történt eset miatt.
-Igyhát elhatározták hogy semlegesitik a zónát és véglegesen eltűntetnek mindent.
-Mi védtük a seggedet,magunk mellé vettünk befogadtunk velünk tarhatattál barátok voltunk.Az életünket adtuk volna egymásért-felelte Zsukov.
-Barátok?-kérdezte Leonyid.
-Mit ér manapság a barátság?-Abbol nem élsz meg itt a Zónában.-Igyhát most "barátom" lekapcsoltuk az Agyperzselőt.-Viszont nem kapcsoltuk le véglegesen.-Csak ujraindiottam-felelte Leonyid.
-És mit ér a pénz ha elpusztitod a Zónát?-Előbb utobb lehet hogy nem tudja a kormány tovább kontrollálni az Agyperzselő működését és nagy több száz kilométer kiterjedésű erőteret hoz létre akkor elpuszithatja a hazánkat-felelte Zsukov.
-Ez nem történhet meg-válszolta Leonyid.
-És veled is mi lesz?-Itt halsz meg céltalanul?-kérdezte Zsukov.
-Nem barátom.-Ami pénzt kaptam a kormánytol szüleim életük végéig élhetnek boldogan és gazdagon.-Állandoan csak gürcöltek keményen mindig dolgoztak és kibaszták a szemüket az alacsony fizetésükkel.-Minden országban kéne egy ilyen Agyperzselő.-Hozzánk a 86os atombaleset folytonos baszogatása miatt kellett hogy felszámoljuk a Zónát a többi országba viszont azért kellene hogy a kormányok érezzék hogy az embereket meg kéne fizetniük a kemény munkáért amit elvgeztetnek velük és kibasszák a szemüket minimális összegekkel.
-Na de mi lesz a többi hasonlo sorsu családdal itt a hazánkban?-kérdezte Zsukov.
-Engem nem érdekel a többi kizárolag az enyém-felelte Leonyid.
-És te ezért képes vagy meghalni?-kérdezte Zsukov.
-Igen.-Nekem ugyanis céltalan az életem-felelte Leonyid.
Azzal Zsukov szomoru tekintetével és arrcal a földre rogyott és még egy halk szó hagyta el ajkait:
-Minden hiába volt.
Ekkor szeméből eltűnt az élet.
Leonyid ujrainditotta az Agyperzselőt és kiszélesitette a hatósugarat.
Igy lett mára az a tény hogy csernobil és 30km-es környéke mai napig is tiltott az emberek és szinte minden más élőlény számára.
De vannak akik ujra fel akarják fedezni ezt az élettelen ám a természet által visszafoglalt helyet.
És ők a mai világ stalkerei akik nem riadnak vissza semmitől és senkitől mert a saját szemükkel akarják látni ezt a helyet mely 86ban a világot megrengette és ahol szinte megállt az idő.Ezek vagyunk mi:Stalkerek.




VÉGE

Oldal: FOLYTATÁS: S.T.A.L.K.E.R.:Csak Magadra Számithatsz
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat