Csernobil.


Egy név amely mára fogalommá vált.Mint köztudott a 86os csernobili atombaleset óta megannyi mutáns faj, és különböző anomáliák, artifactek jelentek meg a Zónában.Eme történet Mihail történetét mutatja be aki a Zónában élte életét mint a többi Stalker, de egyik nap egy olyan artifactet talált amit csak "snowball" - Hólabda - néven tartott számon.Ez az artifact még nem volt ismert a Zónában.Egy teljesen újfajta dolog volt ez Mihail számára ami jelentősen megváltoztatta az életét.


Egyik nap mikor a Zónában járt, sétált az úton ahol már vagy 20éve nincs forgalom, csak a manapság arra kószáló helyi lakosok egy-egy autoja, vagy a Zónát körbezárt katonák terepjárói a szokásos időnkénti őrjáratkor.Mihail sétált az úton, és egyszercsak észrevett valami fényt a tőle balra fekvő erdős résznél a fák között.Elindult hát be az erdőbe a fák közé.Közben fegyverét vállárol előkapta a kezébe és csőre töltött mivel nem tudta mire számitson.
Mikor a fényforráshoz ért látta hogy egy különös "gömb" helyezkedik a földön.Szép ragyogó fehéres szine volt és mintha zúzmara alakzatokat vélt volna felfedezni rajta.Ezért nevezte el "snowball"-nak.Olyan fehér volt mint a hó, és zúzmarás alakzatok voltak kivehetők rajta.Innen kapta hát a nevét.Még sose látott senki ilyen artifactet, igy Mihail se tudta mire számithat.Ovatosan közelebb ment, majd felvette a kezébe.Nézegette az alakzatokat rajta és egyszercsak egy nagy villanás következett.
Mihail egyszercsak a nagy kőből készült városnévnél volt amin a Pripyat felirat volt olvasható.
Ez nem volt számára furcsa ugyanis már joideje itt élt a Zónában, megannyi más társával együtt.Ugyhogy a hely ismerős volt nagyon is, de mégis idegen.A kőből készült nagy városnév szimbolum egészen ujnak hatott.
Hirtelen járműt hallott közeledni, és miközben ott állt az artifacttel a kezében látta hogy egy busz közeledik.Csakhogy egy olyan MAZ busz volt mint amilyen még akkor járt erre mielőtt bekövetkezett volna a nagy baleset.A buszt elnézve látta a rajta lévő embereket is, és azok ruházatát.Voltak köztük szegényes emberek kicsit piszkosan, és voltak tiszták jol fésültek akik munkába igyekeztek.Mihail összehuzott szemöldökkel nézte a buszon lévő embereket és ekkor jött rá hogy ez egy olyan artifact amely visszarepiti a multba, és megmutatja milyen is volt a baleset előtt az élet a városban.
Mihail egyszerűen nem akarta ezt az egészet elhinni.
Hirtelen a város központjában találta magát szinte a főúton.Látta amint emberek sétálnak ide oda.Anyák tolják a babakocsijukat benne megszületett gyermekükkel.Az artifact valoszinüleg valamilyen teleportálós képességgel is rendelkezett mivel Mihail nem mozdult el a kőből készült városnév elől hanem hirtelen csak ott termett.Nézte az embereket amint sétálnak mindenki megy valahova.Megprobált pár embert megszolitani de mintha átnéztek volna rajta.Mintha ott se lett volna Mihail.Ekkor jött rá hogy az artifact egy időcsapdában tartotta őt igy Ő látott másokat de az emberek nem látták őt.Ez egy afféle időkiesés volt mivel Mihail a hirtelen jelenből a multban találta magát.A város nagyon modernnek és impozánsnak hatott mivel olyan volt mintha most épült volna.A bokrok fák javában zöldelltek és csiripeltek a madarak.Másszóval a város újra Élt.Az utcalámpák szépek csillogoak voltak, a lámpaburák is nagyon ujnak tűntek.Az emberek között látott édesanyákat, időseket akik éppen a boltokbol tértek haza szatyorral a kezükben, fiatalokat akik szépen vasalt egyenruhában voltak és készültek a Május 1-ei ünnepélyre.Hirtelen az artifact kissé odébbvitte Mihailt.Egy játszótér volt.Pár kisgyereket tekintett meg a homokozóban amint az egyik egy kék nadrágban, fehér kis felsőben, fehér kissapkában elrugja a labdát a másiknak, amelyik kis fekete rövidnadrágban volt, kicsi kékes felsőben, fehér kissapkában, és szaladt a társa által elrugott labda után.Látta az egyikük édesanyját amint épp az aznapi Pravda ujságot lapozgatja, mig gyermeke játszik.Kicsit odébb egy másik padon egy piros ruhás 30as hölgy ült, és nézte amint a gyerekek egymásnak rugdossák a labdát.Hirtelen az artifact megint váltott, és az egyik emeletes panelépület tetejére teleportálta Mihailt.Igy belátta szinte majdnem az egész várost.Látta amint lent éppen egy moszkvics autóban, egy idős házaspár halad el füstölgő autojukkal, majd pedig odébbnézett, és látta amint egy busz éppen beáll a megálloba, és utasok szállnak le- illetve fel.Miután az utcárol felnézett, látta a városban lévő többi épületeket, és a nagy daru munkagépeket is amelyek épitették tovább a várost.A távolban persze előtűnt a csernobili atomerőmű.Az artifact megint váltott, és megint másik helyszinről látta Mihail a várost.Mostmár a városbol kifelé vezető úton találta magát.Egy ZIL teherauto éppen jobbra fordult egy Ikarus busz pedig arra az utra készült ráfordulni, amelyiken a ZIL teherauto haladt.A gyalogosok járda részét szép fekete-fehér láncokkal összefűzött kőlapok zárták el az uttesttől.A távolban nehézkesen, de szépen látszódtak a panelházak oldalán lévő jelképfestések.Mihail elkezdett besétálni vissza a városba, mivel az artifact az előbb már a kifelé vezető utra dobta.Csak remélte hogy most egy ideig nem fog váltani.
Egy utcában találta magát.Látta amint a távolban emberek kis csoportja összegyűlt és mennek valahova.A mögöttük lévő magasabb panelház mögött, egy daru látszott amint éppen forgolodik.Javában folyt az épitkezés.Közelebb egy 40es nőt látott annak valoszinüleg barátnőjével, vagy rokonával, amint beszélgetnek a 4 emeletes panelház előtt.Felnézett a házra, és látta hogy némelyik erkélyen a családok frissen mosott ruhái száradnak éppen.Kissé odébbsétálva a főutcára jutott ki, ahol színpompás virágok tarkitották az utat elválaszto motivum közepét.Lehajolt az egyikhez, és odanyult hogy letépjen egyet.Sajnos hiába.Nemtudta megfogni, mivel ő nem e világi, vagyis nem pont ebbe az időintervallumba valo volt.De elképzelte amint mefogja, és mélyeket szippant a mézédes virág illatábol.Az előbb látott darut alaposabban is meg akarta nézni, és mikor odaért látta hogy folyik a munka rendesen.
-Ezek aztán nem tökölnek - gondolta.
Mindenki tette a dolgát.A darus éppen egy ujabb panel-elemet emelt a helyére, miközben társa lentről ovatosan irányitotta.Másik két munkás egy betonkeverőnél volt, és az egyik lapátolta befelé a sódert, a homokot, és öntötte a vizet, mig társa éppen ebédszünetet tartott.A járdán egy 20-25 év körüli fiatalember állt, és nézte a munkálatokat.A mukálatokat néző fiatalember előtt, kis facsemeték voltak ültetve, és az aljuk mindegyiknek kb 30cm magasságban le volt fehérre festve.Mihail felé, már nem sima beton volt a járda, hanem kocka alaku járólapok voltak.Épp nézte hogy némelyik között rendesen kinőtt a fű, és látta amint a bogarak is tesznek-vesznek, élik az életüket.
A szomszéd utcában a frissen felhuzott házakat látta.A festék még mintha meg se száradt volna a falakon, olyan frissek voltak az épületek.Némelyikbe már be is költöztek a családok, és a ruhák ott száradtak az erkélyen.Az utca sarkánál, a házak előtt egy kisebb téglaépület volt.Valoszinüleg azoknak a házaknak a kis gázközpontja.Az utcába nem lehetett bemenni teherautoval, mivel itt már családok laktak, vagy épp várták hogy beköltözhessenek, és tábla is tiltotta a teherauto forgalmat.Egy mára már öreg, de az akkori időkben szép, és luxusnak számito, orosz auto állt az utcában.Nem mindenki engedhetett meg autot magának, vagy ha mégis, volt hogy évekig kellett rá várni.
Mihail megfordult, és megint meglátott egy épitkezést az egyik 8emeletes háznál, amely előtt egy kis 4 emeletes panelház második szintje volt jelenleg felhuzva.Munkások voltak a tetőn, legalább 2-3 ember. Amint a daru kampos vége leért hozzájuk, elkezdték a folyékony betont önteni és eldolgozni.
Mihailhoz közel szinte pár centire tőle látszodott a Pripyat város egyik meghatározo jelképe, egy ember amint valamit feltart a kezében, és ruháját fujja a szél.Szinte bevillant Mihail szeme előtt egy pillanatra a mai kép erről az alakrol.A szobor eléggé megfakult, és az idő kezdte bontani.Már nem ragyogott olyan fényesen mint akkor.
Az artifact megint váltott és egyik pillanatrol a másikra az uszodában találta magát.Csakhogy ez sem volt már elhagyatott és lepuszult.Gyerehang töltötte meg.Érezni lehetett a klóros uszodai viz szagát.Hirtelen egy sipszó hallatszott mire pár gyermek piros, sárga, fekete fürdőruhákba öltözve, citromsárga békauszonnyal a lábaikon beleugrottak a vizbe és elusztak az uszoda másik végéig.
Mihail szinte érezte a vizet ugyanis amikor a gyerekek beugrottak ráfröccsent volna a viz de valami mégis megakadályozta mivel Mihail előtt egy ovális kör alaku felületen folyt le éppen a ráfröccsent viz.Ez az ovális kör volt az a jelenség ami ugymond egy burokban Mihailt visszarepitette a multba.Kezével odanyult hogy bárcsak érezhetné, ujra részese lehetne ugymond ennek az egész történésnek.Bárcsak sose történt volna az ami.....Elképzelte ahogy ujra részese a Pripyat város fejlődésének és létének, hogy nem volt atombaleset és mai napig mindenki ugy éli az életét ahogy akkor.Ha nem is gazdagon de boldogan.
Közben hallatszódtak az emberek hangjai amint szurkolnak egyik-másik gyereknek:
-Hajrá Misa - kiáltotta az egyik apuka.
-Gyerünk kislányom.-Hajrá Elena - hangzott el egy másik szülő szájábol.
Mihail ekkor ugy érezte hogy bárcsak váltana már az artifact hiszen ez az egész nagyon sziven ütötte és megviselte.
Pár perce rá egy kék ruhás embert látott aki az uszó fiatalok edzője volt.A gyerekek ott álltak körülötte kiszállva a vizből és fogták a karjaikat mert dideregtek és nézték hogy mi a helyzet ugyanis mérték az időt, és persze mindenki kiváncsi volt hanyadik helyen végzett.Ekkor a kék ruhás edző hátrafordult és ledobta a kollegái elé az asztalra a kis jegyzetfüzetét amiben az úszók eredményei voltak.Az asztalnál 3-4 kollega ült.Egy fehér ruhás hölgy éppen ekkor emelte fel fejét az asztalrol és a kék ruhás hölgy éppen valami más dokumentumot töltött ki éppen.A szürke öltönyös ember éppen átadott valamit a tőle balra ülő barna öltönyös embernek és közben az asztalhoz egy fehér inget viselő férfi lépett.Valoszinüleg az egyik gyermek apukája aki jo kapcsolatot ápolt az egyik kollegával.Közben odajött egy barna öltönyös bajszos ember is aki valoszinüleg az uszoda igazgatója volt.
A következő pillanatban Mihail egy udvaron találta magát megannyi gyerek között.Mindegyik ugyanolyan ruhát hordott és virágcsokor volt a kezükben.Ekkor jött rá hogy biztos egy ballagási időpontra dobta most az artifact.A gyerekeken szépen vasalt ugyanolyan egyenruha volt.Egyikük kezében egy csokor piros rózsa a másiknál egy csokos fehér szegfű.A tanárjuk éppen egy kis programfüzetet emelt fel mondván mindenki figyeljen oda a betanult előadásra és hibátlanul adják elő.Ez nagyon fontos.Az artifact megint ugrott egy időintervallumot igaz nem sokat ugyanis csak annyit hagyott ki hogy megvolt a ceremonia és a ballagás utánra dobta Mihailt.Kisebb osztályos fehér ruhába bujt gyerekek rohantak oda átadni egy szál rózsát a nagyobb osztályos éppen elballagó fiatal fiúknak akik fehér ingben és szép fekete ünneplőnadrágban voltak.A következő pillanatban egy mikulásnak beöltözött embert látott amint egy nagymamának átad egy nagy sziv alaku nyalokát amit a kicsik nagyon imádtak.
Az artifact megint felpörgette az eseményeket és egy Lenin kép került Mihail szeme elé amint a kép alatt állnak emberek.Egy fekete copfos haju kislány igazgatta éppen a vörös sarlo-kalapácsos szovjet zászlot.Fiatal gyermekek fekete nadrágban és piros kis úttörő kendőben kis piros zászlokkal a kezükben (mint a földön lévő repülőgépet vezénylő emberek) együttesen hajtották végre a betanult koreogrfiákat szeretett vezérük tiszteletére.Mihail ugy döntött eleget látott szinte a szive majd' megszakadt.Igyhát elindult az egyik irányba de nem jutott messzire ugyanis az utját állták.Éppen egy pisztolylövés dördült és és emberek egy csoportja faitalok-idősek vegyesen éppen elkezdtek futni.Ugyanis egy rövidke kis futoversenyt is rendeztek aznapra.Ahogy elrajtolt a csoport probált mindenki minél jobb helyre kerülni.Elől az egyik piros ruhás nő nagyon belehuzott és szinte otthagyta a többieket.A mezőnyben szinte csak nők voltak igyhát Mihail rájött hogy ez valoszinüleg az évente megrendezett Női futoverseny volt Pripyat-ban amiről már hallott.Egy fehér ruhás 50 körül hölgy is volt a mezőnyben és bárr nem tudott nagyon gyorsan futni mégis megprobálta kihozni magábol a maximumot.Ha nem is azért hogy győzzön hanem mert jol érezte magát ezen a rendezvényen és nem utolsosorban kisunokája is szurkolt neki.A hölgyek a Pripyat meghatározo alakjátol nem messze haladtak el.
(Bevallom ezt nagyon hátborzongato és ugyanakkor örömteli látvány nézni hogy egy város ahol anno éltek kis közösség volt ugymond és mára semmivé lett - az író.)
A futoverseny célja Pripyat legmagasabb 16 emeletes panelházánál volt.
A nap végén miután a női futoverseny megvolt szerveztek még egy közös futoversenyt amelyben mindenki, fiatalok-idősek, nők-férfiak, vettek részt.Mihail szinte látta amint előtte elhaladnak családanyák, családapák, nagymamák és nagypapák, munkás emberek és iskolások.
Az artifact megint váltott de most csak egy kép ugrott be hirtelen.Az épülő Vlagyimir Iljics Lenin atomerőművet - másnéven - a csernobili atomerőművet látta Mihail egy pillanatra amint éppen épül.Megannyi daru volt előtte.Legalább három, négy, vagy öt daru szőtte be az atomerőmű előtti teret.
Aztán bevillant egy kép amint egy munkás a meghajlitott acélsodronynál éppen néz valamit majd az épités vezetője ahogy nézi a munkások kemény és megfeszitett gyümölcsét ahogy kezd formát ölteni.
A következő pillanatban két munkást látott amint éppen ülnek egyikükön piros kockás ing volt a másikon szürkés-kékes felső és éppen az ebédidejüket tölthették ugyanis a kékruhás nagyon magyarázott valamit a piroskockás ingesnek.Természetesen mindkettejükön rajta volt a munkavédelmi sisak.
Megjelent az épités vezetője is és nézte ahogy az emberek dolgoznak.
Hirtelen villanás lett.Mihail azt hitte megint dobta az artifact valahova de alig 1 másodpercre rá rájött hogy a villanás amit látott csak egy munkás hegesztőpisztolyának fénye volt amint éppen dolgozik.
Mihail megfordult és látta amint az irányitoteremben van ami még szinte csak most készült el a fehér ruhás és fehér sapkás mérnökök máris ott vannak hogy munkához lássanak.a kezelőfelület nagyon uj volt és modern.Megannyi gomb és kapcsolo az ember azt se tudja melyikhez szabad nyulni és melyikhez nem.A vezérlőpultnál egy 30as körül fiatalember és egy 30-40es szakálls szemüveges operátor ült és készültek a nagy Vlagyimir Iljics Lenin atomerőmű üzembe helyezésére.Ellenőriztek minden beállitást a szemüveges szakállas operátor pedig feljegyezte az értékeket.Egy harmadik operátort is látott Mihail amint éppen mindkét kezében és mindkét fülén telefonkagylo lóg.Meglátott egy negyedik operátort is aki egy szemüveges bajszos ember volt és egy régi de modern barna kis mikrofonba mondta be éppen a másik helyiségben tartozkodo kollegáknak az értékeket.Ekkor lassan kigyulladtak a nagy kijelzőn az értékeket mutato kis lámpák és beindult a gépezet aminek már akkor megvolt pecsételve a sorsa mikor üzembe helyezték.Még egy gyors kis adatellenőrzés és kész is.Minden operátor nyakában persze ott logott a kis doziméter amit szigoruan kötelező volt viselni ahogy a fehér öltözéket is.A következő pillanatban megint váltott az artifact és Mihail egy focipálya szélén találta magát ahol sárga-fehér és kék-fehér ruhákba öltözött fiatal 30as férfiak mérkőztek éppen egymással.A kék-fehér 9es számu játékos egy rögtönzött és nagyon szép csellel kicselezte az ellenfél sárga-fehér csapat egyik játékosát és átpasszolta a labdát egy másik játékostársának.Mihail tekintete az út felé szegződőtt mikor is ké biciklist látott meg az uton.Az első egy anyuka vagy nagymama volt aki mögött ott ült egy kisgyermek lábait logatva és haladtak az uton mig mögöttük egy fiatalabb hölgy haladt el amint a biciklijén középen egy szatyor volt felakasztva és hátul a csomagtartórészen egy gyerekülés volt felerősitve.
Mellettük éppen egy halványzöldes Moszkvics auto haladt el.
Hirtelen kék felsőbe és fehér szoknyát viselő lányok érkeztek az utcán kis dobokkal a kezükben.Mögöttük kicsit fentebb látszodott egy gyalogátkelőhely táblája.
Megint váltás volt és egy fiatal ifju párt látott Mihail amint egy szép hosszu csókkal megpecsételik házasságukat Isten és ember szine előtt.Az egyik politikus kezében egy fiatal leánygyermek volt mig mögötte a széltől erőteljesen és határozottan lobogtak a szovjet jelképes zászlók.
Ekkor Mihail az atomerőmű egyik folyosoján találta magát ahol a munkások - mindenki persze fehérbe öltözve - jöttek mentek.Az egyik munkás aki jött Mihail felé még kezet is fogott és üdvözölte vele szemben halado kollegáját.
-Biztos a másik műszak - futott át Mihail agyán.
A következő pillanatban fiatalok egy csoportját látta amint éppen kötélhuzás van és lányokat akik szürke alsoban és fehér felsőben finom táncos mozdulatokat gyakorolnak be éppen.
Odébbfordult ott pedig egy kékruhás férfi dobott éppen a földre egy pirosruhást.Ugyanis birkózás volt:):)
A szinpadon fehérfelsőt és fehér rövid szoknyát visel fiatal lányok adtak elő egy produkciot.
Fogták egymás kezét és egy kört alkottak miközben a két körben maradt lány egymás kezét megfogva táncolni kezdtek miközben a kört alkoto lányok is velük megegyező irányba ugráltak.Nagy volt a nézőközönség ugyhogy nem lehetett panasz a produkciokra.Nagyon sokan voltak kiváncsiak az előadásokra szinte az egész várros ott volt.Hiszen a fellépők között mindenkinek volt gyermeke vagy unokája igy nem volt kétséges hogy ki nem hagyná hogy megnézze őt.
Mihail hirtelen a kikötőnél találta magát amint az egyik hajorol éppen egy koronás sárga szakállu vasvillás férfi száll le különböző ruhákba-jelmezekbe bujt kollegáival együtt ezzel is azt szimbolizálva hogy még a Pripyat folyó vizi lakosai és a királya is feljő hogy megnézze ezt a pompás várost és lakoit akik csodálatos előadásokkal táncokkal nyűgözik le őt összetartó és szerető közösségükről nem is beszélve.
Mihail pár perc mulva már odébb találta magát.Pár száz méterre volt a buszállomástol ahol éppen emberek szálltak fel a megálloban várakozo fehér-kék csikos orosz buszra.Az előtérben egy világoskék nyári viseletbe öltözött hölgy tűnt fel aki nyugodtan de mégis kicsit sietős léptekkel haladt el valoszinüleg hogy elérje a buszt.Az atrifact megint teleportálta Mihailt és mikor megfordul a napot látta de nem tisztán ugyanis a nap fényét az Óiráskerék törte meg.Nagyon uj volt és impozáns.Minden gyermek és szülő netovábbja.Még senki se ülhetett rajta ugyanis Május 1-én tervezték megnyitni.A szél gyengéden hintáztatta az egyik also üres kabint amely vékony, halk csikorgással jelezte hogy az idő vasfoga rajta is fog.A következő pillanatban visszaváltott a jelen időbe az artifact.Mihail a földön volt elterülve mellette pedig a fegyvere és az artifact.Valoszinüleg mikor ebbe a téridő kiesésbe bekerült az elméje a teste kontroll nélkül rogyott össze.Ideje volt hogy magához térjen ugyanis farkasok koboroltak a közelben.Mihail a földön fekve felnyitotta szemeit és lassan az erdő magas fáit nézte.Később tekintete az égboltra szegződött és éppen egy repülőt látott amely jopár ezer méter magasan haladt és huzta maga után az ottani hőmérséklet által megfagyott üzemanyagcsikot.Ekkor a közelben olálkodo farkasok ugatása téritette magához jobban és tudta hogy mennie kell.Nem maradhat tovább ezen a helyen.Még jo hogy az artifact visszahozta a jelenbe ugyanis ha még tovább ott marad abban a világban akkor mostmár lehet hogy a farkasok kostolgatnák és mivel az elméje abban a világban lenne a teste pedig a jelenben kontroll nélkül nem tudná megvédeni magát.Mihail felkelt letisztogatta kissé bekoszolodott ruháját majd tekintete a fegyverére tévedt.Odament felvette és felhuzta majd a vállára tette.Az artifact is a földön volt és erősen fénylett.Mihail felvette és megint lenyűgözte szépsége és tökéletessége igyhát fogta és elrakta hátizsákjába.Elindult hát amilyen gyorsan csak tudott ugyanis sejtette hogy a közelben lévő farkasok könnyen megérzik a szagát igy valoszinüleg már feléje tartanak.Gyors léptekkel haladt előre mikoris ujra meghallotta a farkasok morgását.Egyre közelebb voltak.Mihail fegyverét kézbe véve forgolodott az erdőben és várta a támadást.Ugyanakkor tudta hogyha megáll a farkasok bekeritik és esélye sincs.Mostmár gyorsabbra vette a figurát és elkezdett rohanni.Mihail csak rohant rohan és rohant a farkasok már szinte látotávolságban voltak a dimbes dombos erdős terepen.Érezte hogy olyan közel vannak a farkasok hogy már szinte a seggébe harapnak mindjárt igyhát rohant amennyire csak tudott.Ekkor az erdőnek hirtelen vége lett és elérkezett egy szögeskeritéshez.A kép ami fogadt ismerős volt szintén de ezt nehéz megszokni.A roncstemetőben otthagyott Zil, Kraz, Uaz, buszok és helikopterek képek fogadta.Fegyverét ismét a hátára vette és átverekedte magát a szögeskeritésen.Hányszor elképzelte hogy bárcsak láthatta volna azokat a hősöket akik akkor mindent megtettek a mentés érdekében.Sokan meghaltak pár nappal a baleset után a magas sugárdozis miatt.Meglátott egy piros-fehér festésű Maz buszt aminek a második ajtaja be volt ragadva de az elsőnél volt annyi rés hogy beférjen.Miután felszállt az évtizedek ota elhagyatott buszra amelyen szétmarcangolt üléshuzatok kibelezett kapcsolotábla panel, logo madzagok és drótok fogadták megnézte az ajtot be tudja e csukni.Szerencsére erőfeszitése meghozta az eredményt ugyanis betudta annyira csukni hogy semmi ne férjen át rajta.Igyhát a farkasokat mondván lerázta de még korántsincs biztonságban.A farkasok is beértek az évek ota elhagyatott telepre.Valahol bejutottak ugyanis a szögeskeritéssel elkeritett roncstemetőnek sok helyen volt rés az elkeritésén ugyanis anno sokat jártak lopni az emberek ide alkatrészeket.Az őrőket vagy kijátszották vagy lefizették.
Mihail meghallotta a farkasok morgását és kinézett ovatosan az egyik ablaknál.Látta amint 3-4 farkas fogcsikorgatva nyelvükket orrukat megnyalva készülnek a zsákmány lecsapására.Ekkor az egyik farkas odakapott a másikhoz ezzel is jelezvén Ő a falkavezér.Mihail tudta hogy csak a szerencsében bizhat hogy ne találják meg a farkasok ugyanis a sok fém és vas roncs szaga elnyomta Mihail szagát.Igyhát miközben nézte az ablakbol a farkasokat fegyvere a kezében volt csőre töltve és felkészülve bármire.A farkasok gondoltak egyet és szétszéledtek.Elkezdték szimatolni a járműveket hogy hol lehet a zsákmány.Ekkor hat-hét vak kutya érkezett szintén a roncstemetőhöz és észlelték a farkasokat.Azok is őket.Igyhát a négy farkas egymás mellé érkezett.Első mancsukkal támado alakzatot vettek fel és készültek az összecsapásra.A vak kutyák - bár többen voltak - ők is készültek az összecsapásra.Mihail nem tudta hogy most szerencsés vagy inkább peches ugyanis nem elég hogy farkasok üldözték most még a vak kutyák is.Igy most vagy az egyik vagy a másik csoport fogja megtámadni.Legalábbis ez futott át az agyán.Ekkor hirtelen a farkasok és a vak kutyák hatalmas robajjal morgással ugatással egymásnak estek.Az egyik farkas már le is teritett egy vak kutyát s átharapta a torkát.A másik farkason éppen két vak kutya csüngött és probálták leteriteni.Amaz egy határozott mozdulattal odébblökte a vak kutyát amely az egyik roncsnak csapodott mig a másik szintén rajta volt.Furfangos ravaszsággal kicselezte a rajta csüngő vak kutyát és bal hátso lábát érte a farkas harapása.A harmadik farkason három vak kutya csüngött közülük egyet megölt de a másik kettő legyőzte.A negyedik farkas megsebesült és bicegve társaihoz sietett.A maradék vak kutyák menekülőre fogták a dolgot.Ekkor a farkasok odamentek elpusztult társukhoz.Ott álltak mind a 3an.Ekkor az egyik előre lépett pár lépést egészen közel az elpusztult társukhoz.Orrával megmozditotta de ez elhulott állat persze nem mozdult.Ekkor az amelyik előrelépett elkezdett az ég felé nézni és vonyitani.Majd a két társa is csatlakozott hozzá.Mihail miközben ezt nézte csodálta az imént még Őt üldöző állatokat hogy milyen nagyszerű teremtmények.Agresszivak és harcos egyéniségűek mégis elhulott társukat szomorusággal és odaadással gyászolják.
Miután a farkasok kivnyitották magukat továbbálltak.Bicegő társuk is ment velük igaz kissé lemaradt sérült járása miatt.Mihail végre ugy érezte megnyugodthat és pihenhet egy kicsit.Ekkor fegyverét letette maga mellé és elővette hátizsákjábol az artifactet.
Az szinpompásan ragyogott és fénylett.Mihail közben azt gondolta magában bárcsak ott lehetett volna és láthatta volna az evakuálást, a kitelepitést az oltást.
Ekkor az artifact még erősebbé vált és Mihail teste ujra élettelen volt.az artifatc mintha teljesitette volna kivánságát ugyanis ismét a multban volt.Egy főúuton állt.Egyszercsak járművet hallott közeledni.Pont feléje tartott.Látta amint közeledik a billencs Kamaz feléje és ugy érezte hogy most itt a vég ugyanis elüti a teherauto.A teherauto egyre csak közeledett és ekkor.......elütötte...........legalábbis ő azt hitte.Mivel nem volt részese annak az időintervallumnak csak mint külső szemlélődö egy burokban a teherauto átment rajta mint valami szellemen.Kicsit odébb állt és látta amint közeledik a többi.Legalább 20-30 Kamaz közeledett.Mihail rájött hogy most azt a jelenetet látja amikor a földcserét a földtisztitást végezték az emberek.Mindegyik Kamaz teli volt földdel és rajtuk egy takaroponyva.Valoszinüleg a friss földet viszik a sugárszennyezett helyére.Az artifact váltott és most az erőmű tetején találta magát.A tetőn olomruhába bujt "biorobotok" vagyis katonák végezték a radioaktiv törmelék visszalapátolását a tetőről.Ekkor egy MI-8as helikopter jelent meg a feje felett amelyik éppen bórt készült kiengedni a felrobbant reaktor fölött.Szépen lassan közeledett de egyszercsak hozzáért a forgolapát az ott lévő daruhoz - amely szintén a törmelékek eltüntetésén dolgozott - és a helikopter irányithatatlanná vált.Mihail nem hitte el hogy ugymond most átéli azt amit eddig egyszer egy felvételen látott de igen.Ez most ugymond valoság volt nem egy felvétel.A helikopter miután irányithatatlanná vált fejjel lefelé lezuhant a földre és a helikopteren mindenki halálát lelte.Mihail nem akarta elhinni.Hallotta amint a tetőn dolgozo emberek is elszörnyedve mondogatták:Uristen Neeee..De alig egy 15-30 másodperc mulva már mintha valami természetfeletti erőt vettek volna magukon és folytatták a munkát ugyanis sietni kell.Nem tölthetnek sok időt ott.Mindössze csak 1-2 percet tölthettek a tetőn ugyanis a radioaktivitás rendkivül magas volt hiszen itt volt a központja.Az artifact megint váltott és most lent a reaktornál találta magát Mihail.Látta a munkásokat amint rohannak ugyanis a reaktor alatt egy külön betonréteget kellett huzni hogy a radioaktiv reaktor hűtviz ne kerüljön be a talajba.a munkások ástak egy alagutat rekord idő alatt és kis csilléken hordták ki a földet.Egy billencs Kamaz éppen leöntötte a plato tartalmát a földre miközben elakadásjelzője villogott a betonkeverő Kamaz pedig dolgozott és készitette a beton alapot amit az erőmű alatti alagutba hordtak be a munkások.Az artifact ujabb váltást hozott magával ám ezuttal már Pripyatban találta magát Mihail és az evakuálás történt.A távolban az egyik emeletes panelház mögött éppen egy MI-24es katonai helikopter tűnt el lassan miközben a hangosbemondon a következő szavak hangzottak el a lakosság tájékoztatására:



"Figyelem, figyelem!

Kedves Elvtársak!A népi küldöttek városi tanácsa közli, hogy a csernobili atomerőműben történt baleset miatt Pripyat városában kedvezőtlen sugárzási viszonyok jöttek létre.A párt- és tanácsi szervekkel, valamint a katonai egységekkel megkezdtük a szükséges intézkedések foganatositását.
Azonban a lakosság, elsősorban a gyermekek biztonsága érdekében felmerült a város lakóinak a kijevi körzet egyes pontjaira történő idleges kitelepitésének szükségessége.Ezért minden lakóházhoz ma, Április 27.-én, 14 óra 00 perctől kezdődően autobuszok állnak ki rendőri közegek, illetve a (városi tanács) végrehajto bizottság(a) képviselőinek kiséretével.Javasoljuk (személyi) irataik és feltétlen szükséges holmijaik magukkal vitelét, valamint (azt hogy) gondoskodjanak megfelelő táplálékrol.A vállalatok és intézmények vezetői, valamint a munkások meghatározott csoportja a városban maradnak a (város) normális működésének fenntartására.A kiürités idejére minden lakoház rendőri őrizet alá kerül.Elvtársak, lakásaik átmeneti elhagyása idejére, kérjük, ne felejtsék el bezárni az ablakokat, kikapcsolni a villamos- és gázkészülékeket, elzárni a vizcsapokat.Kérjük, őrizzék meg nyugalmukat, a szervezettséget és a rendet az átmeneti kitelepités végrehajtása során.

(1986 április 27 kb 13 óra)

Közben látta amint a főuton megannyi rövid és csuklos Ikarus busz érkezik és fordulnak meg felkészülve a lakosság szállitására.Az uton éppen egy Zil locsolokocsi közeledett és mosta az utcát.Közben galambok egy kis csoportja fürdőzött a - valoszinüleg már - szennyezett pocsolyában.
Az artifact megint váltott és most hirtelen az egyik csuklos buszon találta magát Mihail a kitelepitett lakosok között.Tekintete az egyik lakosra szegződött aki egy 20-as éveiben járo fiatal nő volt.Piros fejkendő volt rajta és tekintetében látszott hogy már szinte érzi, tudja hogy sose térhet vissza.Annyit ugyanis még a leghülyébb ember is tud hogyha egyszer radioaktiv dolog kerül a levegőbe az a hely már nem alkalmas az életre.Az emberi életre.
A buszon nem volt zsufoltság mindenki ült szinte csak 1-2 ember állt középen és a busz hátuljában.Közben Mihail akaratán kivül is hallotta a busz kerék hangját amint halad és a mozgolodo plexi üveglapok rázkodását és érezte az utastérbe gyengén beszivárgo de az emberi orrot bánto szénmonoxidot.
Aztán Mihail átnézett a másik oldalra ahol egy 30as hölgy látszott amint kinéz az ablakon üres szomoru tekintetével és egyik kezét éppen a szájához rakja.Gondolkodik vajon hogy s mint lesz ezután?Visszatérhet valaha?Aztán fejét előre forditja és tekintete az előtte lévő ülés háttámlájára szegződik és akkor már ő is sejti.Az artifact megint vált és ekkor egy harckocsi mellett van Mihail.A harckocsin pár katona várakozik a parancsra.Az egyik pont olyan irányban és szögben néz mintha egyenesen Mihail-ra tekintene és cigarettáját elemeli szájátol és kifujja a füstöt.Megfordulva pár tiszt egyenruhában és tányérsapkában sugárzást mér az egyik Moszkvics auto hátso kerekénél.A Geiger számlálo igencsak kerregő hangot ad és a kijelző közepes értéket mutat ami nem sulyos de aggaszto.Mihailt megint megfordul és tekintete két vegyvédelmi ruhás katonára szegződik.Tetőtől talpig fedi őket a vegyvédelmi ruha kizárolag a kezük van szabadon és a fejük a tányérsapkával.Arcukon maszk lapul.Az egyik lakos érdeklődik tőlük de nem mondhatnak semmit nincs felhatalmazásuk mondani is bármit.
Hirtelen váltás történik.Besötétedett.Mihail a dodgem autoknál találja magát a vidámpark részlegben.
A Dodgemautokban fiuk és lányok vannak - ki az édesanyjával, ki az édesapjával együtt - vezetnek körbe körbe majd gyengéden koccannak a másikkal élvezve a kicsi de annál szorakoztatobb ütközéseket.
Mihail kicsit odébb találja magát.Jelenleg a Kultúr-térnél van.Látja amint a neonfények játéka még pompásabbá és elegánsabbá modernebbé teszi a várost este.Csodálatos egy látvány.A neonfények játéka leirhatatlan.Kicsit odébb sétálva látja a Boltot ahol auto- és egyéb alkatrészeket, rádiokat és más "szárazárukat" árusitanak.A boltban van egy pár vevő és boldogan távoznak frissen szerzett értékeikkel.
Kicsit odébb az uszodához érkezik Mihail.Látja amint az uszodában sötétség van a viz szinte tükörsima és megcsillan a felületén a Hold.Csodálatos látvány.Hirtelen ujra nappalá válik az éjszaka és Mihail látja a kitelepitett várost amelyben pár orája mig oly sokan - kb 50 000-en - éltek magányos és családos emberek, fiatalok és idősek egyaránt.És most az egész üres.Nehéz elhinni.Pár orája itt még megannyi ember élt.Egy egész város.És most üres, elhagyatott.Mihail besétál az egyik panelházba.Még az egyik tűzhelyen ott lapul a szinte langyos husleves amit az egyik édesanya készitett gyermekének.Egy másik szobában még ott van az egyik kislány ponilovas rajza.Egy másik lakásban egy kisfiu lovaskocsija lapul amely még szinte uj.Ugy érzi eleget láttot és elindul lefelé a panelház emeletéről.A lakások ajtajai csukva mindegyiken még rajta a névtáblák.Kisérteties a csönd.A csöndet csak a lépcsőházba betörő huzat hangja teszi még kisértetiesebbé.
Mihail miután kilépett a panelházbol látja egyik-másik házak falán az akkori grafitiket.Az egyik épületen a tetőnél egy fekete kisfiu alakja van amint maga után huz egy kis dobozos teherautot.
Egy másik ház falán egy végtelenül szomoru de ugyanakkor a valos érzést nagyon is hűen eredetien bemutato szomoru megtört asszony nyitott száju siros arca néz vissza Mihailra.
Egy harmadik ház kijáratánál egy fekete fiugyermek alakja ül.Mintha az egyik ittmaradt lakos szelleme-árnya lenne aki ott ülvén érzi hogy már senki se lesz aki játszon vele.



Mihailt később összeesve és rémült állapotban találták meg a buszban más Stalkerek.Állitolag magzati pózba volt görnyedve és hajlongott.Ajkait folyamatosan ezek a szavak hagyták el:Pripyat Él, Pripyat Él.
Az események nagyon megviselték.Mai napig is egy Kijevi pszihiátrián kezelik.
A fegyvert és minden mást elkoboztak de az artifact-et nem találták meg ilyesmit nem emlitenek a lefoglalt tárgyak iránti jelentésben.A "snowball" artifact valoszinüleg továbbra is a Zónában van valamely más Stalker-Stalkerek birtokában és ki tudja vajon majd még hány pszihiátriai kezelésre szorult ember érkezik a Kijevi klinikára.


VÉGE



Az írás szabadon terjeszthető csak minden esetben kéretik odairni a szerző nevét:RUSSIANBOY

A történet java részét a http://cnpp.blog.hu irásai, képei, videoi alapján készitettem.

Oldal: NEGYEDIK TÖRTÉNET: Pripyat Él
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat