S.T.A.L.K.E.R. Történetek

- Mi történt elvtársak? - tette fel a kérdést a feléje közeledő pár méterre lévő elvtársakhoz.

De azok csak jöttek és jöttek.

Nem kapott választ.

Ekkor újra kicsit emeltebb hangnemben feltette újra a kérdést.

- Mi történt elvtársak?Mondják meg!

Ekkor az egyik tányérsapkás megszakítva egyenes útját, kissé balra fordult egyenesen a kérdezősködő civil felé.

- Nézze.Nem adhatok tájékoztatást, nincs rá felhatalmazásom.Csupán elővigyázatosság.Gyakorlat.

A civil lakos nem hitte el amit mondtak neki az elvtársak.

A két tányérsapkás letudván a dolgot továbbment.

- Ezt senki nem venné be hogy "csak" gyakorlat.Ennyire hülyének azért ne nézzék az itt lakókat - kiáltott utánuk a civil.

A kérdezősködő civil továbbment ám a következő utca sarkán egy fekete Volga gépjármű állt meg hirtelen mellette, kiszállt belőle két elegáns szürke öltönyben lévő ember és betessékelte az autóba.Később nagyobb fejjel rájöttem hogy a KGB volt az amely nem tűrte a kérdezősködést vagy másként gondolkodást.

Irina néni közben befejezte az eszmecserét a szomszédjával és indultunk tovább hazafelé.

A másik kezében a kis kosara volt és benne a finom dolgok amiket a közértben vett.Friss zsemle, májkrém, egy kis füstölt lazac, valamint egy-két zöldborsó konzerv.

Megérkeztünk a lakáshoz.Beléptünk az előcsarnokba.

Irina néni elővette a lakáskulcsát, majd ellenőrizte a kis fém kopottas postaládát nincs-e valami levél.

A postaláda üres volt.

Visszacsukta majd odasétáltunk a lifthez.Én közben félig már kivégeztem a kakas nyalókát amit a bolt előtt kaptam.

Irina néni megnyomta a lift hívó gombját.Ekkor kigyulladt a zöld kis nyilacska, amely lefelé mutatott.Érkezett a lift.

Kinyitotta a nyikorgó liftajtót majd beszálltunk.Megnyomta a hatodik emelet gombját és elindultunk felfelé.Megérkeztünk a hatodik emeletre.Irina néni kinyitotta a lift ajtaját, majd én is kiszálltam.

Odaért a lakás ajtajához és elővette ismét a lakáskulcsát.

Berakta a zárba, majd elfordította és kissé nehézkes mozdulattal - mivel szorult az ajtaja - belépett a lakásba.

- Kisfiam menjél mossál kezet, mindjárt készítek egy kis harapnivalót - szólalt meg Irina néni.

Kis kosárkáját lerakta a konyhaasztalra, majd pedig szépen elkezdte kipakolgatni a benne lévő dolgokat.

Én időközben bementem a fürdőszobába kezet mosni.

Mikor végeztem kiléptem lekapcsoltam a villanyt - amit éppenhogycsak elértem - és elindultam a konyha felé.

- Ülj le mindjárt kész van - felelte Irina néni.

Elővette a friss zsemléket, valamint egy éles kést.

Előkerült a finom májkrémkonzerv is.

Kezébe vett egy konzervnyitót és elkezdte kinyitni.

Mikor kinyitotta megcsapta az orromat a finom májkrém illata.

Elővett egy kést és kettészelte a friss zsemlét.

Belemártotta a májkrémkonzervbe majd megkente a zsemle mindkét oldalát.

- Tessék kincsem - felelte miközben odatolta elém a megkent zsemlét.

Valami azt súgta hogy ez a kedves idős hölgy olyan jószívű velem, hogyhogy nincs gyermeke.

De elhessegettem a gondolatot elvégre is nem tartozik rám.

Jóízűen haraptam bele a finom májkrémes zsemlébe.

- Hmm ez nagyon finom - szóltam közbe miközben az első falattal küzdöttem.

- Örülök hogy ízlik - felelte Irina néni.

Irina néni felbontotta a két zöldborsókonzervet is és nekilátott elkésziteni az ebédet ami borsóleves volt.

Eltelt kb egy húsz perc mire a két megkent májkrémes zsemlével végeztem Irina néni pedig már főzte a levest.

Ekkor megszólalt a telefon.

Irina néni megtörölve kezét egy konyharuhában berohant gyorsan a szobába és felvette a kagylót.

- Igen tessék - felelte.

- Iván?Te vagy az? - hallottam.

- Micsoda?Ez biztos?Mégis hova?Neem ezt nem hiszem el.Komolyan beszélsz?Jó igyekszünk ahogy csak tudunk.

Irina néni letette a telefonkagylót majd sietve visszajött a konyhába.Arcán látszódótt a rémület mire kérdőre vontam.

- Irina néni.Valami baj van?

- Nincs semmi baj kincsem - felelte.

Próbált előttem nyugodtnak és higgadtnak maradni de a szeme mindent elárult.

- Fejezd be csak nyugodtan a reggelidet - mondta.

Miután betoltam kis pocakomba a finom reggelit, Irina néni bement a szobába és elkezdett pakolni.

Elővette a szekrény alatt lévő régi bőröndjét és rakott bele ruhákat, fényképeket, amik fontosak voltak.Némi élelmet is csomagolt a ruhák és képek mellé.

Most így visszagondolván erre az egészre szegény még akkor nem is tudta, hogy soha nem térhet majd vissza az otthonába a lakásába.

Miután becsomagolt a következőt mondta:

- Már szinte egy teljes napja együtt vagyunk, mégse tudom a neved.

- Vaszilij - feleltem.

- Szóval Vaszilij.Nézd Vaszilij egy pár napra el kell utazzunk egy ismerősömhöz.Iván nagyapád is ott lesz.Gyere mennünk kell.

Éreztem hogy nem az igazat mondja, de nem akart megijeszteni a valósággal.

Gyorsan felvettem a kis cipőmet és indultunk.

Irina néni gyorsan becsukta a bejárati ajtót majd lent és fent is bezárta azt.

Megint a lifthez közeledtünk.

Megnyomta a lift hívó gombját, mire az a fölöttünk lévő emeletről jött éppen le.

Megérkezett a lift és beszálltunk.

Megnyomta a földszint gombját és elindultunk lefelé.

Mikor a földszintre értünk, kiszálltunk a liftből és elhaladtunk a pár perce megnézett postaládák előtt.Ahogy kiléptünk az utcára az egyik távolabbi háznál egy MI 24es helikoptert láttam éppen lassan előre és magasságát csökkentve eltűnni a ház mögött.

Közben a hangosbemondón az alábbi szöveget mondták be:

Figyelem, figyelem!

Kedves Elvtársak!A népi küldöttek városi tanácsa közli, hogy a csernobili atomerőműben történt baleset miatt Pripyat városában kedvezőtlen sugárzási viszonyok jöttek létre.A párt- és tanácsi szervekkel, valamint a katonai egységekkel megkezdtük a szükséges intézkedések foganatosítását.Azonban a lakosság, elsősorban a gyermekek biztonsága érdekében felmerült a város lakóinak a kijevi körzet egyes pontjaira történő időleges kitelepítésének szükségessége.Ezért minden lakóházhoz ma, április huszonhetedikén, 14 óra 00 perctől kezdődően autóbuszok állnak ki rendőri közegek, illetve a (városi tanács) végrehajtó bizottság(a) képviselőinek kíséretével.Javasoljuk (személyi) irataik és feltétlen szükséges holmijaik magukkal vitelét, valamint hogy gondoskodjanak megfelelő táplálékról.A vállalatok és intézmények vezetői, valamint a munkások meghatározott csoportja a városban maradnak a város normális működésének fenntartására.A kiürítés idejére minden lakóház rendőri őrizet alá kerül.Elvtársak, lakásaik átmeneti elhagyása idejére, kérjük, ne felejtsék el bezárni az ablakokat, kikapcsolni a villamos- és gázkészülékeket, elzárni a vízcsapokat.Kérjük őrizzék meg nyugalmukat, a szervezettséget és a rendet az átmeneti kitelepítés végrehajtása során.

Irina néni ekkor döbbent rá hogy nagyapának igaza volt.

Már láttuk is amint érkeznek a sárga Ikarus buszok és fordulnak meg a főutca végén.

Még mindig úgy zajlott minden mintha csak egy átlagos hétköznap lett volna, egyedül mi voltunk a ház előtt bőrönddel a kézben mert minket nagyapa értesített telefonon.Miután elhangzott a felhívás mindenki igyekezett haza.Nem volt pánik de az embereken látszott az aggodalom és a levegőben érezhető volt a feszültség.A feszültség.Az az érzés amitől mindenki tartott mióta csak itt élt.A sugárzás.Hogy egyszer megtörténik.Most valóság lett és bekövetkezett.

Ekkor még senki se tudta hogy soha nem térhetnek vissza és a vezetés azzal hitegetett mindenkit, hogy csupán ideiglenes időre kell elhagyniuk az embereknek a lakásukat, amelyben az egész életük munkája benne van.

Az utca végén ott álltak a fordulóban a sárga rövid és csuklós Ikarus buszok.

A sofőrökön még mindig a megszokott fehér ing és barna nadrág munkásruha feszült.Hónaljuknál szép nagy izzadtság paca látszott.Belegondoltam hogy mi lesz ezekkel az emberekkel akik minket visznek el?Az ő családjuk is itt lakik Pripyatban?Őket ki viszi el?Elhagyják-e egyáltalán az otthonukat?

Ezek a kérdések merültek fel akkor a fejemben.

A busz begördült Irina néni társasháza elé.

Csikorogva kinyílottak az ajtók, mire pár "elvtárs" szállt le róla.Némelyiken egyenruha volt és tányérsapka, az arcán pedig maszk. Míg egy másik - valószínüleg az katona volt - gázmaszkot hordott és tessékeltek fel minket a buszra.

Miután felszálltunk az elvtársak is felszálltak, majd pedig a busz becsukta az ajtajait és szépen a következő házhoz gurult.Mindegyik háznál 2-3 katona volt fegyveresen, éles tölténnyel, kibiztosítva.

Gondoltam csak nem lőnek a lakások tulajaira és csak félemlités gyanánt van hogy rábirják az embereket, hogy hagyják el otthonaikat.Szinte minden család így volt vele csak mindenkinél máshogy mutatkozott ez a jelenség meg.

Volt aki úgy jött ki a lépcsőházból mintha csak a boltba vagy a vidéki telekre indulna fontos dolgaival a táskában, míg másokat úgy kellett a buszra fellökdösni-taszigálni hogy hagyják el otthonaikat amiben élték az életüket.

Szörnyű volt.

Én igazából nem éreztem semmit, mert mióta szüleim meghaltak, sose találtam a helyem nem éreztem egyik helyet se otthonomnak.

Én akkor elvesztem.

A busz megint becsukta ajtajait és gurult a következő házhoz ahol újabb családokat, édesapákat, édesanyákat és gyermekeiket tessékelték fel a buszra, szóval vagy erőszakkal.

Mikor a busz megtelt a sofőr jelezte az egyik úton álló tisztnek aki mondott neki valamit hogy hova vigyen minket, majd utunkra engedett.

A busz kiért a városból és elhagyta a Pripyat lakott terület táblát.

Elhaladtunk nagyapa kunyhojánál is mivel a főútrol be lehetett látni és éppen dózerolták le az épületet.

Szemeimbe kis könny szökött mivel akkor valahogy megéreztem hogy nagyapával többé nem találkozom és az újabb otthonom - melyet nem éreztem annak - de mégis egy ideig az volt, most elbontják.

Útközben az erőműtől nem messze haladtunk el.Láttuk amint emberek vannak a tetőn és lapátolnak, valamint a helikopterek is ott köröztek az erőmű fölött és szórták a bórt.

Közben az utasok arcán rémület látszott, amint a fák mögül előjött a felrobbant reaktor látványa.Nem akartak hinni a szemüknek, hogy ilyesmi megtörténhetett.

Az erőmű tetején a munkások próbálták csökkenteni a veszélyt, hogyha már megelőzni nem tudták.

Miközben néztem az embereket a tetőn akik lapátolták vissza a felrobbant reaktorba a darabokat, észrevettem egy újabb helikoptert amelyik éppen az erőmű fölött volt.

Szépen lassan közeledett föléje, amikor is fémes hang ütötte meg a fülemet.

A helikopter rotorlapátja hozzáért a daruhoz és a helikopter irányíthatatlanná vált és fejjel lefelé zuhanva megsemmisült.

Gondoltam hogy mindenki meghalt aki a fedélzeten volt.