Bepillantás egy Mesterlövész mindennapjaiba.

 

 

Már régóta járom a Zónát.Leginkább egyedül dolgozom, és nem szövetkezem senkivel.Nincsenek barátaim, viszont ellenségeim se.Utóbbiakból viszont bármikor akadhat egy pár.Imádott Dragunov mesterlövészpuskám a vállamon pihen.

Egyik nap Pripyat-tól nem messze lévő kis faluban voltam.

Szép nyári nap volt.Sütött a nap.A hőmérséklet is kellemes volt.Meleg, de ugyanakkor lágy szellő volt.Ahogy elnéztem ezt a helyet, a fákat, a madarakat, eleve a természetet ahogy itt él, és virágzik a Zónában, szinte el is felejthettem egy kis időre hol is vagyok.Majd tekintetem a pár kilométerre lévő Pripyat város körvonalaira szegződött.Ekkor újra szembesültem a múl,t és a jelen rideg valóságával, hogy ez egy emberi élettől mentes hely, ami anno családok, és munkásembereknek volt az otthona.Most viszont sehol senki.Meneteltem az úton.Ha már ott voltam, gondoltam benézek Pripyatba.Ki tudja mire bukkan az ember.Hallottam a múltkor a 100 RAD BAR-ban ahogy egyik stalker mesélte a másiknak, hogy múltkor találtak két hullát amelyekkel nem sokkal előttük végezhetett valami, ugyanis még szinte meleg volt a testük.Persze mivel már halottak voltak kirámolták őket, és szép összeget akasztottak le a BAR tulajától a leadott holmikért.Volt a hátizsákjukban a szokásos cucc: lőszer, elsősegélycsomagok, vodka.De találtak 1-2 artifact-et is, amit jó pénzért el tudtak passzolni.

Ígyhát gondoltam én is benézek, mivel nagyon jól jönne nekem is egy kis plusz lóvé.

Mentem a Pripyatba vezető úton, mikor is egy teherautót hallottam közeledni.Gyorsan megfordultam, levetettem magam a földre, és álcás ruhámmal beleolvadtam az út menti gazos növényzetbe.Fegyveremet készenlétbe helyeztem tüzelésre készen.Belenéztem a távcsőbe.Még nem láttam semmit.Az út kanyarodott, így a legtávolabbi pontjánál néztem ameddig csak elláttam.A nap szépen, és ugyanakkor kopár fénye sütötte a poros földutat, és az egyik levelen egy kis vízcsepp csillant meg a napfényben.Az út azóta már felszáradt, csak egyik másik növényen látszott még a tegnapi eső maradéka.Ekkor hirtelen előtűnt a semmiből egy teherautó.A sofőr vagy részeg volt, vagy nagyon bátor hogy így vezetett ezen a gidres-gödrös hepehupás földúton, ugyanis ahogy néztem egyszer majdnem egy fának ment neki a bal oldalával a teherautó, majd pedig a jobb oldalon padkázott le az amúgyis förtelmes útról.Elnézve a sofőrt mind a kettő volt benne, ugyanis hiányos fogazatú mosolya árulkodott róla, hogy van benne egy kevés "üzemanyag".Mindenesetre aggódtam mivel én is az úthoz közel voltam, és hogyha ez most pont akkor, és pont arra padkáz le ahol én vagyok akkor nekem annyi.A teherautó csak egyre közeledett, és nekem egyre gyorsabban vert a szívem.Az adrenalin szinte felszökött, mivel nemtudtam mi lesz.Aztán nagy slunggal elhúzott mellettem a teherautó, és jó kis poros-füstös keveréket kaptam a pofámba.Miután a teherautó elhaladt mellettem, óvatosan, lassan kúszva a másik irányba fordultam, és újra megláttam Pripyat körvonalait, igaz most kissé gazosan festve, ugyanis a földön lapultam.Távcsövemben egyaránt ki lehetett venni a távoli város körvonalait, és az éppen előttem pár centire lévő fűszálak alakjait.Még láttam a teherautót ahogy halad, majd az őrbódénál megállt.Viszont nem hajtott be, csak valószínüleg váltott egy pár szót az őrrel, és adott neki valamit.Tolató fokozatot kapcsolt a teherauton, és megindult hátra.Tolatólámpa nem volt rajta.Ezeknek az se számit ha nem világít este, csak menjen - gondoltam.

Miután kissé hátratolatott a teherautó, újra egyesbe rakta, és elfordult balra, aztán eltűnt az erdős rész mögött.Hangját még egy ideig lehetett hallani.Elkezdtem jobbra kúszni.Tudtam hogy az erdős fás rész felé kell haladnom, mivel fel nem állhatok akkor megláthat az őr és riadóztat.A másik meg hogy ha fekve haladok előre, nem látok semmit mert kissé magas a gaz.Igyhát szépen lassan haladtam jobbra az erdős részhez.Ott az egyik nagy fa törzsénél lassan felálltam, közben fegyverem végig a célponton volt.Felmértem a terepet.Csak egy őr volt a bódénál.Látszott hogy az őr se rajong ezért a munkáért.Egész nap itt unatkozik.Ekkor az őr besétált a bódéjába.Nekem se kellett több, ígyhát indulás előre.Szépen lassan az erdős rész szélén maradtam végig fegyveremet magam előtt tartva, és kémlelve a távoli történéseket.Közelebb értem az őrbódéhoz.Már csak olyan 100 méterre lehettem.Volt egy kisablak, azon beláttam.Az őr éppen a közeli Szlavuticsban lévő tv adóról sugárzott műsort probálta nézni.A kis tévéje egy öreg régi masina volt, fekete-fehér, és felfelé szaladó képpel.Néha egy-egy erősebb csapás az oldalára megjavította, de nem sokáig.Láttam hogy az őr rácsap egyet megint, és ekkor a kép megállt.Már nem szaladt.Egy ideig jó is volt.Közben az erdős résznél végig kémleltem, és lassan haladtam előre.Az őrbódé mögött Pripyat várostáblája még fehér volt, de már pattogzott róla a festék ahogy az évek során a nap kiszívta az anyagot belőle.Ő is haldoklik ahogy a város - gondoltam magamban.A tábla mögötti betonkerítésen, és a szögesdróton is látszott már az idő vasfoga.A betonkerítésből, itt-ott néhol hiányzott kisebb-nagyobb darab, a szögesdrót pedig néhol már szinte el volt rohadva.Ekkor az őr - megelégelve hogy állandóan szarakodik a tv - kijött és rágyújtott egy cigire.Na itt az alkalom - gondoltam.Viszont egy ideig vaciláltam.Most vagy hagyom és nyugiban belopózok valahol, vagy leszedem, és fennál a veszélye hogy megtalálja valaki, és elkezdenek keresni.Ekkor az őr felém fordult, és mintha rámkiabált volna.Azt hittem észrevett.Szerencsére, csak egy pont kettőnk között lévő rókát látott meg, és azt próbálta elzavarni.Lehajolt, felvett egy pár követ és elkezdte dobálni.A szegény állat igyekezett a támadás elől menekülni.Miután az őr elzavarta a rókát, újra nagyot szippantott a sodort cigarettából.Arcán elégedettség látszott ahogy beszívta a dohányt.Becsukott szemmel, és arcán kaján kis mosollyal felfelé tekintett az égre, amint mélyen nagyokat szippant a bűzrúdból.Ekkor nekem se kellett több.Meghúztam a ravaszt, és fejbe lőttem.A lövés után hirtelen még kinyílottak a szemei, és mosolya ráfagyott az arcára, és a cigaretta kiesett a kezéből.Térdre rogyott, majd pedig eldőlt mint egy zsák.Távcsövemben láttam ahogy a földre érkezik a felső teste is, és még az imént beszívott füst távozott a szájából.Miután likvidáltam körülnéztem fegyveremet magam előtt tartva, és kémlelve a távot a távcsövön hogy nem leselkedik-e rám máshonnan fenyegetés.Nem mentem oda az őrhöz, úgyis kár lenne eltüntetni.A vérnyomokat amúgyis felfedeznék, vagy ha azt el is tüntetem a poros földútba beleágyazva, akkor szemet szúr az őr hiánya.Fogtam magam és gyorsan az egyik betonkeritésnél - ahol hiányzott belőle egy darab - beléptem a halott városba.A 70es években épült város még most is több mint 20 évvel az elhagyása után is impozánsnak hatott.A szovjet jelképek még rajta diszelegtek az épületeken.Csak ma, már nem haladt el a busz munkásokkal, és azok gyermekeivel megpakolva, nem volt tanitás az iskolában mert már szinte nem is volt iskola olyannyira lepusztult, és már nem kerül többé kenyér, és tejtermék a boltok polcaira.Vettem egy nagy levegőt és elindultam.A város legmagasabb 16 emeletes épületét választottam búvóhelyemül.Az egyik lakásban huztam meg magam a 10. emelet környékén.Az ajto még megvolt igy azt eltudtam torlaszolni egy régi hűtőszekrénnyel.A hűtőben a még megmaradt szinte már felismerhetetlenségig penészes ételmaradék volt ezt fogtam és kidobtam mivel elviselhetetlen volt a bűz.Más lakásba is mehetnék de az persze korántsem biztos hogy ilyen "jo" állapotban van.Az ablakok még megvoltak.Kiválo rálátásom volt az egész városra.Esteledett.Aludnom is kellene egy kicsit.Egy rövid kis időre elszunyokálhattam ugyanis egy kis zaj ébresztett fel.Dragunov puskámat ujra a kezembe vettem és elkezdtem a lenti "éjszakai életet" kémlelni.Láttam amint egy Vérszopó császkál, és az igénytelen, és lomha, de mégis erőteljes, és gyors járása miatt belerugott egy konzervdobozba.Ez ébresztett fel ugyanis a konzervdoboz pár méterre volt tőle és még forgott.Ebből következtettem hogy valoszinüleg belebotlott.Nem törődőtt vele.Csak néztem és néztem a távcsövön keresztül és arra gondoltam: Szerencsétlen.Ez valaha talán ember volt.Egy itteni lakos aki még szörny mivolta ellenére is visszatért az akkori lakhelyére.Közben azt kivántam magamban hogy csak nehogy pont ebbe a házba tévedjen be.Egy pillanatra megállt majd mintha azon tanakodna merre menjen tovább jobbra és balra nézelődőtt.Vagy csak zsákmányt keresett amit elejthet.Ekkor valoszinüleg észrevett én sem tudom hogyan de egyenesen a szemembe nézett a távcsövön keresztül.Bizonyára a hold esti fénye pont megvilágitotta a távcső lencséjét és ezáltal a csillogo fény a Vérszopó figyelmét is felkeltette.Na bassza meg - gondoltam magamban.Ez most fel fog jönni.A hűtőszekrényt gyorsan odébb raktam az ajto elől mert tudtam hogy ez nem fogja megállitani végeznem kell vele.Elkezdtem hát felrohanni az emeleteken közben hallottam hogy már a Vérszopó is a lépcsőházban van és morgó-hörgő hangját egyre hangosabban hallottam.Tudtam hogy igyekeznem kell ha nem akarok én lenni a vacsora.Rohantam és rohantam mig nem felértem a tetőre és egy határozott mozdulattal a régi rozsdás vasajtot kirugtam.Most hogy felértem gyorsan ki kell találjak valamit.A nagy szovjet sarlo-kalapácsos jelkép mögött bujtam el.Egy picike lukon ráláttam a tetőre feljövő lépcsőházra ahol én is feljöttem.Miközben a lukon néztem és vártam a Vészopót közben kezeim határozottan de mégis kicsit remegve az idegességtől tették a dolgukat.Betöltöttem a fegyvert és felhuztam.Aztán egyszercsak megjelent Ő.Ott állt az ajtoban vérvörös szemeivel kémlelte a tetőteret.Érezte a szagomat hogy itt vagyok valahol.Közben morgott és hörgött és a csápjai már mozogtak készült a vérszivásra.Egyszercsak láthatatlanná vagy ha jobban tetszik áttetszővé vált.Nemtudtam hova bujjak vagy mit csináljak igyhát elkezdtem felfelé mászni a rozsdás szovjet jelképen.Miután felmásztam a legtetejére én se tudtam mi lesz.Ugyanis ez a jelkép már nagyon rozsdás volt mondhatni ez volt a szine igy ugy voltam vele most vagy lezuhanok és meghalok vagy a Vérszopó fog végezni velem.Miután felértem a tetejére lenéztem és láttam az áttetsző alakot amint pont ott vizslat ahol én az előbb voltam.A jelkép nem volt magas mindössze talán 5-6 méter.Szerencsére a dög nem vett észre igy a mesterlövész puskámat szépen csendben levettem a vállamrol és a jelkép hegyes végére akasztottam.Előkerült a vadászkésem.Tudtam hogy a lövés nem lenne megfelelő mert ilyen közelről egy áttetsző alakra nem biztos hogy pont ott találom el ahol egy lövés végezne vele.Igyhát elhatároztam hogy közelharcban fogok megküzdeni vele lesz ami lesz alapon.Ez mondjuk felért egy öngyilkossággal de meg kellett probálnom nincs más választásom.Ekkor fogtam magam és ráugrottam.Attol hogy ráugrottam a földre került én a hátán és közben jopárszor belemártottam a késemet.Ekkor egy hatalmas pofont kaptam tőle mire lerepültem rola.Lassan feltápászkodott de látszott hogy gyenge mivel alig állt a lábán.Ekkor én is dühtől és agresszivitástol hajtottan felálltam és a késemet egyenesen a fejébe dobtam.Feje amint a kés beleállt a koponyájába kicsit hátrahajlott.Csápjai amellyel készült a véremet kiszivni éppen összezárodtak.A fejébe ért kés lendületétől hátra kezdett lépkedni, majd belebotlott a tető szélének peremébe és lezuhant a 16 emeletes épületről.Mire az épület pereméhez értem láttam amint a Vérszopó teste már odalent van és folyik ki a vére.Pár másodperc telt csak el és máris patkányok, vak kutyák és pseudodogok termettek ott hogy lakmározzanak a friss husbol.Odalent ujabb harc folyt a zsákmányért.A patkányok odébbálltak de igyis probáltak a tetem közelébe férkőzni mig a pseudodogok és a vak kutyák közül néhány egymásnak esett.Megannyi veszély leselkedik az emberre a Zónában - futott át az agyamon miközben a többi mutánst néztem ahogy lakmároznak és marakodnak a Vérszopó halott tetemén.Nagyokat lélegeztem a harc után és öröm és megkönnyebbülés fogott el hogy tuléltem.A nagy szovjet jelkép tetejére tekintettem ahogy mesterlövészpuskám ott diszeleg a tetején mint valami mai mostani jelkép.Erőmet összeszedve felmásztam érte és visszamentem a 10. emeleti lakásba.Reméltem hogy mára már nem lesz több "program".Visszatérve a lakásba becsuktam az ajtot és ujra a hűtőszekrényt odatorlaszoltam elé.Tapasztalt és régi mesterlövész vagyok de mégis egy ujonc szintű hibát követtem most el és ez majdnem az életembe került.Fáradtan rogytam a földre mesterlövészpuskámat magam mellett tudva és megprobáltam aludni.

Világosodott.Egy pont az épület felett elhalado mi-24es harci helikopter zaja ébresztett.Fogtam magam és akárcsak egy hétfői reggel lévő munkás készülve a munkába kinéztem az ablakon.A nap első sugarai a várost oly mértékben kezdték megvilágitani hogy az csak na.Mindössze az éppen elheladt harci helikopter rotorjábol kiárado feketés füst roncsolta kicsit ezt a látványt.Majd a reggeli napfény bejárta az egész várost és mintha nem is lett volna halott mintha ujra élet lett volna a városban.Leirhatatlan olyan szép volt.Fogtam a fegyverem a vállamra vettem majd a hűtőszekrényt odébb pakoltam és az ajtot lassan kinyitottam.Nemtudtam ugyanis hogy az éjszaka folyamán más mutáns nem tért e be az épületbe menedéket keresve.Miközben mentem lefelé Fort 12es pisztolyom végig a kezemben volt minden eshetőségre felkészülve.Ugyanis ha most itt rámtámad valami arra nem jo a Dragunov az csak távoli célpontokra megfelelő.Mikor leértem a bejárathoz megláttam a tegnapi harc folyamán legyőzött Vérszopó tetemét.Vagyis már ami maradt belőle.Egy patkány még igyis ott lakomázott az alig maradt húsú tetemből igyis hogy én ott álltam.A patkány egy pillanatra rám nézett majd folytatta a lakomázást.Fogtam magam és továbbálltam.Elindultam hát a napfény irányába a városon át a főuton miközben hosszu árnyékom mögöttem beteritette a betont és a növényeket miközben a nap a szemembe sütött.Egy ujabb nap - futott át az agyamon.Nem lehet tudni hogy megéled e még azt a napot is.Soha nem lehet tudni mit hoz a holnap de minden eshetőségre fel kell készülni és túl kell élni bármi áron.Ha nem vigyázol könnyen válhatsz vadászbol áldozattá.

Mivel Pripyatban nem találtam senkit akit érdemes lenne egy kis plusz lové miatt eltenni láb alol és kirámolni igyhát továbbálltam.Az Agropom bázis felé vettem az irányt.Meneteltem az uton egy ideig mikor is végre megláttam a bázis körvonalait.Azonnal a földre vetettem magam és távcsöves "barátomon" keresztül felmértem a terepet.Volt egy őrtorony és benne egy katonai stalker figyelte távcsövön keresztül az esetleges mutánsokat vagy az egyéb ellenséges mozgást.Majd hangot hallottam és a sorompóra szegződött a figyelmem.Ugyanaz a teherauto sofőr volt aki akkor majdnem elütött.Látszolag már jozan volt.Éppen átadott egy dokumentumot a sorompót felnyitó katonának.Valoszinüleg valamilyen kilépő papir lehetett.Fogta magát és elindult.Örült hogy végre otthagyhatja azt a helyet.Katonatársa aki a sorompot felnyitotta nem örült neki ennyire ugyanis ő is kapott egy szép nagy füstfelhőt mint akkor én.Miután lecsukta a sorompót legyezgetett hogy a koszos büdös mérgező anyag mihamarabb szálljon már fel és kapjon levegőt.Nem tudtam mit csináljak ugyanis a lőszerem már fogytán volt és nem akartam felesleges kockázatot vállalni igyhát ugy döntöttem szépen csendben kikerüljük őket.A teherauto közeledett igyhát fegyveremet leraktam a földbe és lehajtottam a fejem amig elhaladt mellettem.Majd ujra felkaptam a fegyveremet és szépen lassan oldalazva eltűntem a bozótosban.Mihamarabb Sidorovich-hoz kell érnem ugyanis municiot kell szerezzek.A roncstemetőnél jártam mikor egy stalkert vettem észre akit körbevettek a vak kutyák.Gyorsan berohantam az egyik buszroncsba ahonnan jol rájuk láthatok.Hirtelen eszembe jutott egy korábbi stalker Mihail esete aki akkor talált egy artifactet amellyel visszamehetett az időben.Egy ugyanilyen buszban leltek rá talán pont ebben.Ám ez a gondolat gyorsan tovaszállt mert a kutyák ugatása morgás hozott vissza ugymond a jelen történéseibe.2-3 kutya volt de a stalkernél csak egy BigBoy pisztoly volt.Elkezdtek rátámadni egyiket leszedte a másikat megsebesitette mire az odébállt.A harmadik vele szemben állt és vicsorogtatta a fogait folyt a nyála készült lecsapni áldozatára.A stalker rászegezte a pisztolyt és meghuzta a ravaszt csakhogy a pisztolybol vagy kifogyott a töltény vagy valami mechanikai hibája lehetett ugyanis csak kattogott.A stalker arcán - miközben bal keze a jobb vállán volt amit megsértett az egyik kutya - látszott ahogy érzi tudja hogy most itt a vég.A kutya éppen ugrani készült mikor is leszedtem.A stalker csak nézett jobbra balra nem értette mi történt.A kutya támadni akart és egyszercsak holtan rogy össze.Viszont akármerre néz sehol senki.Pisztolyát jobbra balra fordulva tartotta maga előtt mert nem tudta mire számitson.Ekkor ujra a buszroncs felé fordult és meglátott engem.

-Állj!Ki vagy?-kérdezte.

-Nyugiii.-Barát vagyok-feleltem miközben jobb oldali kezemben a fegyverem az ég felé irányitva mig bal oldali simán feltartom.

-Amugyse tudnál lőni-feleltem.

-Honnan veszed?-kérdezte az ismeretlen.

-Mert láttam hogy a harmadik kutyát nem tudtad elintézni.-Valoszinüleg beszart a stukkered.

-Igen igy van-felelte ő kissé lehajtott fejjel.-Köszönöm hogy megmentettél.-Hogy tudnám meghálálni?-kérdezte.

-Hát nézd.-Ha lenne esetleg egy artifacted ami egy kicsit hozhatna nekem a konyhára az jo lenne ugyanis kellene lőszert szereznem.-Már igyis csak egy pár töltényem maradt.-Sidorovich-hoz igyekszem hogy feltöltsem a készleteimet-mondtam.-És te merre tartasz?-kérdeztem.

-Én éppen a BAR felé igyekszek mert Yantarba készülök.-Hát jo mivel megmentetted az életemet nem vagyok hálátlan-felelte ő.

Láttam hogy nem szivesen megy bele ebbe a dologba és huzza a száját de az életét köszönheti nekem.Simán hagyhattam volna azt is hogy a kutyák elintézzék és miután belakmároztak belőle elrohantak volna mert teli hassal nem támadnak.Legalábbis nem szokásuk.Ekkor az imént megmentett stalker átadott egy Fireball nevű artifactet.Aránylag mondhatni közepes.Nem is annyira jo de elég jo árat adnak érte és nem sűrűn fellelhető.Mindenesetre a tüzet és égési helyzeteket jobban lehet vele birni de nem sokáig.

-Köszönöm-feleltem az ismeretlen stalkernek.

-Nem-vágott közbe.-Én köszönöm neked.

Azzal elraktam az artifactet a hátizsákomba és továbbálltam.Ekkor a stalker még utánam kiáltott:

-Hé hogy hivnak?-kérdezte.

-Nincs nevem.-A névtelenség a legjobb.-Igy nincs se barát és ami mégjobb ha végzek valakivel akkor nemtudják ki tette mivel nincs neve.-A másik meg hogy nem nagyon ismerkedek.-A Zónában sokan jönnek de kevesen mennek.-Nagyon veszélyes hely.-Most bemutatkozom neked és lehet hogy 10 perc mulva mutánsok marcangolnak valahol.

Ekkor látszott hogy mintha egy kicsit ráijesztettem volna a stalkerre.

-Veled mehetek?-kérdezte.

-Nem-feleltem határozottan.-Egyedül dolgozom.-Nincs se társam se barátom se senki akihez bármi is kötne.-Én csak tul akarom élni.-Ha mégis követni mersz észreveszem és én magam végzek veled.-Amugyis te azt mondtad a BAR felé mész.

-Igen de Sidorovich-nál is feltölthetem a készletem.

-Szevasz-azzal elköszöntem.

A stalker kissé szomoruan bár de továbbállt és elváltak utjaink.

Folytattam hát utamat Sidorovich felé.

Észrevettem egy elhagyatott gyárépületet.Fegyveremet csőre töltöttem és elindultam befelé.Fogalmam sem volt hogy mi vár rám.Belépvén az elhagyatott épületbe a látvány megrázo volt.Otthagyott szerszámok amik már szinte rohadtak a korroziotol.Félbetört és rossz elektronikai alkatrészek.Ez valoszinüleg a Jupiter gyár volt.Az egyik vastag falemezes asztalnál leültem és tüzet raktam.Itt az ideje kajálni valamit.A kulacsombol egy kevéske vizet beleöntöttem a csajkámba majd pedig egy pár fej hagymát amig megpucoltam és egy kis kevéske kenyérkét beledobtam és szépen főztem magamnak egy levest.Elmostam a csajkámat majd eltettem a hátizsákomba.Miután elmostam a tűznél ültem és néztem a lángokat eszembe jutottak a régi emlékek mikor még én is kezdő stalkerként bolyongtam ebben az emberi civilizáciotol mentes világban.Kezdő kis szaros voltam senki se akart velem barátkozni, ismerkedni.Kiközösitettnek éreztem magam.Sidorovich volt az akihez egyedül nagyon gyenge szálak fűztek.Aztán teltek multak az évek megannyi tűzharcban részt vettem fogságban is voltam és mára már én lettem az egyik legjobb.Visszagondolásaimat az eltöltött évekre hirtelen valami zaj szakitotta félbe.Gyorsan feltápászkodtam a tűz mellől és fegyveremet csőre töltöttem.Elővettem a Fort 12es pisztolyomat és mint menekülni akaro ember az elvarázsolt kastélyban a tükörszobában forgolodtam mindenfelé.Ugyanis nemtudtam hogy csak netalán egy patkány boritott le valamit miközben élelmet keres vagy pedig társaságom van.Sose lehet tudni.Volt egy másik ajtos rész is ahol anno a teherautokkal álltak be.Gondolom itt végezték a javitásokat rajta mivel állt bent egy lepusztul Zil platós teherauto és alatta volt egy szerelőakna.A teherauto lámpái kitörve, a kerekek laposak, és teljes egészében rohad az egész járgány.Gyorsan lerohantam oda és onnan néztem mi történik.Pisztolyom közben a kezemben volt és ujjam a ravaszon.Ekkor a teherautonál lévő bejárat felől meghallottam valami hörgést-morgást.Egy zombi volt.Még emberi kinézete volt már amennyire.Fején alig volt haj a felső ajkábol hiányzott egy darab.Kék szakadt ruha volt rajta és valami nadrágféleség ami már alig volt felismerhető.Biztos meglátta a tűz fényét és az vonzotta ide.Ekkor a csarnok végében meglátott egy patkány tetemet.Letérdelt hozzá és rögtön elkezdte enni.Épp készültem ovatosan kijönni a Zil teherauto alol a szerelőaknábol mikor is a szemben lévő bejáratnál ahol a zombi ette a patkány tetemét betévedt egy bandita háttal amely valoszinüleg mutánsoktol menekült.Izgatott volt és nem is nézett körül hogy van e itt valaki csak bejött kezében ak-47ese tárat cserélt majd felhuzta a fegyverét és várt.Közben persze a zombi észrevette mivel a bandita egyáltalán nem tett semmit csendesen csak hirtelen menekülés közben betévedt ide.Igy a zombi észrevette őt de a bandita nem a zombit.Az élőhalott lassan felállt és mögé került.A bandita meghallotta a morgását-hörgését és hátrafordult de akkor már késő volt.A zombi beleharapott a bandita nyakába és olyan erőteljes kiáltás hagyta el a torkát hogy az leirhatatlan.Nem akarok még egyszer olyat hallani.A banditának kezében volt a fegyver de mivel a zombi már lecsapott rá annyi ereje se volt hogy megtartsa a fegyverét nemhogy lőjön.Igy az ak-47-es kiesett a kezéből és a bandita is összeesett.Valoszinüleg az artéréiát harapta meg az élőhalott mert a szerencsétlen pár perc multán már nem mozgott.Halott volt.Bizonyára elvérzett.Az élőhalott - most hogy a bandita már meghalt - nyugodtan falatozhatott az imént még élő meleg emberi testből.A zombi ismét letérdelt a tetemhez és elkezdte enni.Pár percre felegyenesedett és látszott ahogy éppen szerencsétlen valamely részét emészti majd ujra visszahajolt hozzá és hallatszott az erőteljes harapás a csont roppanása.Teljesen halálra rémültem.Mesterlövész puskámbol már kifogyott a töltény pisztolyomban is csak egy tár volt már igy nem akartam felesleges kockázatot vállalni.Bár a zombik könnyen elintézhetők mivel lassuak és csak a fejükre szabad célozni vagy a gerincoszlopuk kettéroppantásával mert akkor meghalnak.Az hatásos rájuk.Eléggé elborzasztott ez az egész látvány.Láttam már stalkereket akik zombivá lettek vagy akikkel zombik végeztek de ilyet hogy a szemem előtt történik mindez ilyet még nem.Nagyon megdöbbentett.Ugyanakkor nem volt idő gondolkodni.El kellett gyorsan huznom onnan.Feljöttem a Zil teherauto alatti szerelőaknábol és pisztolyom végig a zombira volt irányitva.Valami zajt csaptam mire az élőhalott hirtelen odakapta a fejét a hang irányába.Meglátott.Szemében szomoruság látszott holott ez hülyeség ez csak megtévesztő volt.Szájábol éppen logott ki az előbb elintézett bandita valamely testrészének egy darabja és csöpögött le rola a vér.A falat megállt a zombi szájában ahogy észrevett.Feszült másodpercek voltak ezek.Végülis visszafordult a halott banditához és tovább folytatta a lakmározást belőle.Szépen lassan hátráltam a teherkocsi bejárat felé.Kiértem az ajtohoz.Pisztolyom még mindig a zombira volt irányitva.Ekkor a látványt eltakarta az éppen térlátásomba beférkőző ajto és a borzaszto látvány eltűnt.Pisztolyomat gyorsan elraktam és tudtam hogy sietnem kell.Több is lehet belőlük a környéken.Futottam ahogy csak birtam.Már Cordon-hoz közel voltam.Már csak pár száz méter és Sidorovich-nál leszek.Elértem a vasuti hid közelébe és elővettem a távcsövemet.Utamat állták a vasuti hid alatt lévő katonaság emberei akik őrizték az átjárot.Senkit nem engedtek se be se ki.Persze pénz beszél alapon.Ugyanis megvesztegethetők voltak bizonyos összegért cserébe.Mivel nálam nem volt pénz csak az artifact igy azt eszembe nem jutott volna lepasszolni nekik.A vasuti töltés mentén járkált egy őr tőlük pár száz méterre.Bizonyára őrjáraton volt mert fent a töltés mentén van ugyan szögeskerités a sinek mellett de azt sokan átszokták vágni legalábbis megprobálják ha éppen nem veszik észre és lövik le őket a katonák.Igyhát ugy voltam a dologgal hogy ezt az őrt kell elintézzem.Elővettem vadászkésemet és szépen lapultam.Lassan odakusztam a vasuti töltés közelébe ahol az őr járkált.A többiek nem láthattak rá igy ez pont jol jött.Már majdnem ott voltam az őr mellett és készültem felállni hogy elvágjam a torkát ekkor az egyik társa is odaérkezett.Na mondom még pont jokor.Ha csak egy másodperccel később jön vagy előbb cselekszem akkor észrevettek volna és most valoszinüleg halott lennék.A két őr tőlem mindössze talán 2 méterre lehetett de különleges álcás ruhám miatt nem vettek észre szerencsére.Az őr társa mindössze tüzet kérni jött a cigarettájához majd miután megkapta továbbállt.Bement az egyik elhagyatott épületbe valoszinüleg azt használták pihenőhelyként.Itt ugyanis állando a szolgálat.Miután a másik őr elment ugy éreztem most itt az alkalom.Még egy kicsit közelebbkusztam a dohányzo bakához majd pedig felálltam és egy nyisszantással elvágtam a torkát.Gyorsan a földre vetettem a testét.Felegyenesedtem és felmentem a töltéshez a sinek melletti szögesdrot keritéshez.Szerencsére volt rajta egy halott bandita aki megprobált átszökni igy az ő testén átmászva tudtam a szögeskeritésen átjutni.Nem vették le a katonák mivel ugy voltak vele hogy jolvan az ott ahol.Mulatságosnak tartották hogy ott log az a szerencsétlen.Igy nekem a teste pont jol jött.Miután felmentem a töltésre elbujtam egy pár másodpercre a legutolso vasuti vagon mögött.Tudtam hogy a töltés másik oldalán is lesznek őrők akikkel vagy végeznem kell vagy ki kell játszanom.Az egyik éppen egy fának volt támaszkodva és pihent.Sapkája az arcára volt huzva.Aludt.Na ez könnyű préda lesz-gondoltam.A vasuti vagon mögött ujra lehasaltam az aljnövényzetbe és odakusztam az alvo őrhöz.Ovatosan a fa mögé kerültem amelyiknek neki volt dőlve.Egyik kezemmel befogtam a száját mig a másikkal erőteljesen döftem hátulrol.Feje éllettelenül lecsuklott de a fa mögött megbujva megigazitottam igy ugy tűnt mintha még mindig aludna.Az egyik társa oda is szolt neki:

-Hé te Oleg nemsokára te jösz az őrködésben-felelte.

-Hallod Oleg?-kérdezte.

-Áhh-azzal legyintett egyet és tovább járkált.

Ujra lehasaltam az aljnövényzetbe és ovatosan lassan haladtam Cordon felé.Kusztam vagy 200-300métert mikoris már nyugodtan feltápászkodhattam az ut ugyanis egy kicsit kanyarodott igy már nem estem a látotávolságukba.Elkezdtem rohanni ahogy csak tudtam.Közben hallottam amint beindul a sziréna a vasuti hidnál és az őrők kiabálják hogy áttörés történt.Két őr meghalt.Átmentem a radioaktiv szennyezett to fölötti hidon majd pedig elérkeztem Cordonba.Végre félig meddig fellélegezhettem hogy elértem a célállomásra.Hátulrol közelitettem meg Sidorovich bunkerbe valo lejáratát hogy ne lásson senki igy mindenki simán bármi sumákolás nélkül letagadhatja hogy látott is volna valakit.Ugyanis a katonák nem rajonganak a fajtánkért de tudják hogy a stalkerek ott Cordonban nem sumákolnak ugyanis pont a két katonasági ellenőrzőpont közé esik a hely.Azonkivül meg bizonyára van besugo közöttük.Mikor leértem Sidorovich-hoz elmeséltem neki hogy most törtem át és el kellene bujtasson mert jönnek ide és keresni fognak.

-Miért bujtássálák el teged?-kérdezte ő.

-Mert barátok vagyunk nemde?-feleltem kérdéssel a kérdésére.

-Dé igen-felelte.-Jolván.-Gyére bujj el idé.-válaszolta miközben felnyitott a háta mögött lévő asztal és a falon csüngő fegyvereknél lévő titkos ajtot.Ott tárolta ugyanis a municiot meg minden egyebet.Erről csak én és ő tudott.

Becsukta a titkos ajtot.Rá pár percre más hallottam is a léptekek lefelé jövet a lépcsőn amint jönnek a vélhetően a katonaság emberei kikérdezni Sidorovich-ot.

Elsőnek Ványa hangját hallottam meg aki a Cordonnál lévő autoutnál lévő kis kocsibejáronál szokott állni.

-Sidorovich.-Ezek a katonák hozzád jöttek.

Azzal megfordult és felment a lépcsőn.Majd pedig a katonák közül kezdett beszédébe a parancsnok.

-Sidorovich Elvtárs!-Áttörés történt az ellenőrzőpontunkon.-Két társunk meghalt.-Nem látott erre valakit?-kérdezte.

-Nem én.-Megkérdezhetik a stalkereket is ők is megmondhatják.-Amugy meg mi két ellenőrzőpont között vagyunk akkor nem végzik jol a munkájukat?-kérdezte.

A katonaság parancsnoka mérgében egy nagyot ütött a Sidorovich előtt lévő kis rácsos ablaknál lévő fémlemezbe.

-A kurva életbe is Sidorovich.-Ne viccelődjön itt velem.-Láttott valakit vagy sem?-Ha kell felgyujtom ezt az egész bunkert de sőt egész Cordont is ha akarja-felelte izgatottan és a pipátol nem látva a parancsnok.

-Mondom hogy nem láttam senkit higgye már el-felelte Sidorovich.

-Jolvan hiszek magának-felelte a parancsnok.-De ha megtudom utolag hogy hazudott akkor jaj magának hallja?-felelte.

Azzal amilyen gyorsan és határozott léptekkel lejött embereivel ugy is ment fel.

Sidorovich ekkor kinyitotta a titkos ajtot ahonnan én egy kis lukon követtem az eseményeket.

-Mit műveltél ember?-szegezte nekem rögtön a kérdést.

-Nézd municiora van szükségem a Dragunovombol már kifogyott a lőszer és a pisztolyomban is csak egy tár van.

-Mért tenném?-kérdezte.-Elvégre ki is dobhatnálak a picsába vagy még jobb feladhatnálak a katonáknak.-Tudod milyen kellemetlen helyzetbe hoztál?-kérdezte.

-Tudom és sajnálom de nem volt más választásom.-Pénzem nincs és tudod hogy ezek csak ugy engednek át hogyha megkened őket.

-Ez igaz-felelte.-De akkor te mégis hogy akarsz tőlem municiot kapni?-kérdezte.

Ekkor elővettem a Fireball artifact-et és átadtam neki.

-Ezzel-feleltem közben.

-Sidorovich csak nézte és azt mondta:-Jolvan nem bánom segitek.

Bár nem ért 4000 rubelnél többet az artifact mégis nekem elég volt lőszerre.Sidorovich valoszinüleg valakinek el tudja passzolni aki még többet ad érte vagy egy tudosnak de nekem jelenleg az a 4000rubel is megfelelő összeg volt.Feltöltöttem a készleteimet vételeztem magamhoz lőszert és megköszöntem Sidorovich-nak a segitséget.Ovatosan feljöttem a bunkerből csőre töltöttem a Dragunov puskámat és vettem egy nagy levegőt a Zónában.

-Na indulás-gondoltam.

Ezzel ujra folytatodott a nehéz és néha elviselhetetlen élet a Zónában.Ujra kezdetét veszi a harc a tulélésért a frakciok között és az artifactek elhappolása mások elől az ujabb lőszerek és felszerelések megvételének a mindenki maga általi túlélés, győzelemre jutása érdekében.

 

 

VÉGE

 

 

Az irások szabadon terjeszthetők csak kéretik kiirni a szerző nevét:RUSSIANBOY.

 

 

Oldal: ÖTÖDIK TÖRTÉNET:Bepillantás egy Mesterlövész mindennapjaiba
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat