Bevezető:

 

Egyik nap azt álmodtam - biztos a Fukusimai reaktor hatása miatt - hogy a csernobili erőműben vagyok mint egy lelkes munkás aki megannyi társával probálja elháritani a katasztrófát.De nem sikerül.Majd pedig a fejvesztett menekülés pillanatai....ezt probálom meg most bemutatni..

 

 

 

Teljesen átlagos nap volt.

Az emberek élték mindennapjaikat.

Idős mámuskák mentek a közeli kis boltokba bevásárló szatyraikkal, koszos és öreg autok, tömegközlekedési járművek vitték az embereket munkába.

Közben az atomerőműben vészesen dolgoztak hogy elkerüljenek egy ujabb atomkatasztrófát.

Ugyanis a reaktorok hűtése leállt mechanikai probléma miatt és tűz ütött ki a reaktorban.

A kormány septiben épitett össze tákolmányokbol egy szerkezetet.

Hivtak a saját embereiken kivül másokat is hogy segitsenek.Voltak akik önszántukbol ajánlották fel a segitséget.

Voltak itt olaszok, amerikaik, hazafi ukránok, magyarok.Én is köztük voltam.

Igazábol azt se tudtam mt fogok csinálni, mivel egyáltalán nem érettem semmihez főleg nem mérnöki szemmel.El is gondolkoztam hogy mit keresek én egy reaktor belsejében?Mi hasznomat tudják venni egyáltalán?

Végülis aztán azt a feladatot kaptam hogy hegeszteni fogok.

Már jóideje csináltuk a tákolmányokat amikkel megbiztak a vezetők, hogy mindenképpen megakadályozzunk egy ujabb atomkatasztrofát.

Belül az erőműben a reaktor felett több szintből állo erős vastalapzat volt és a két oldalán egy baromi nagy lift volt amiben fel lehetett menni az erőmű tetejére.

Egyszercsak pánik tört ki a tűz miatt ami már jóideje égett, már kezdte a vashuzalokat másszóval a lábunk alatti talapzatot átolvasztani.

Iszonyú energiák szabadultak fel és a tűz csak egyre jobban égett.Félő volt hogy felrobban az egész.

Néhol már a talapzat is elkezdett olvadni, majd egyszercsak egy kis darabka eltűnt ezáltal betekintést nyerve a lábunk alatt tátongó forró izzó láva szerű látványra.

Odaszóltam a hegesztő társamnak, hogy jobb lenne elhuzni mert nem sok időnk van.Mások is lelkesen folytatták a munkát hegesztettek, mig a mérnökök azon voltak hogy visszanyerjék az erőmű feletti uralmat.

A talapzat egyre több helyen kezdett kis mértékben majd pedig egyre nagyobb méretekben eltűnni és egyre nagyobb iramban gyüledezett az alattunk lévő láva szerű folyam látványának előbukkanása.

Felmentünk hát társammal a lifttel az erőmű tetejére.

Mikor felértünk a tetőre lenéztük a csarnok részbe ahol még az előbb dolgoztunk.

Ekkor elszabadult a pokol.

A talapzatbol egyre több és több hiányzott.

A melosok észrevették és menekültek volna de már nem tudtak.

A lifthez rohantak de mire az leért...a másik meg hogy valoszinüleg meg is hibásodott.

A munkások közül volt aki alatt eltűnt a talapzat és beleesett a láva szerű folyamba.Azonnal meghalt de legalább gyors halála volt.

Mások ugy probáltak menekülni ahogy tudtak.Probáltak a falra felkapaszkodni de nem volt mibe.Ők is egymás után tűntek el.

Ekkor már tudtuk hogy nincs visszaút és a katasztrófa elkerülhetetlen.

Ujabb és ujabb munkás társaim vesztek oda némelyiknek leirhatatlan halálsikoly hagyta el torkát amint éppen szó szerint elolvad.

Én és társam is ugy voltunk vele hogy most itt a vég nincs mit tenni, nincs hova menekülni de ekkor egy helikopter volt az erőmű fölött pont felettünk.

Ki tudja hogy talán a sors keze vagy Isten küldte értünk ezt a rotorlapátos angyali gépezetet.

Leeresztettek egy kötelet majd pedig én és társam ráugrottunk és a helikopter lassan odébb indult velünk.

 

-Micsoda mák - jutott eszembe mivel ezután már a tető rész is - ahol még épp az előbb álltunk - szinte beleolvadt a reaktor megolvadt belsejébe ami immáron jopár munkás sirhelyévé vált.

A helikopter kicsit odébb tett le minket.

Fogtunk egy kocsit és elkötöttük majd betértünk a városba.

Az embereken is látszott a pánik.Mindenki menekült.

A koszos öreg villamos is sietve ment - habár a sofőr is inkább menekülhetett volna - de aztán ütközött egy Moszkviccsal amelyik nem adta meg az elsőbbséget - ugyanis fejetlenség volt.Mindenki ment amerre látott.

Volt egy idős mámuska aki teljesen nyugodtan sétált hazafelé kezében még a boltban vett dolgokkal teli szatyorral mintha egy átlagos nap lenne.Furcsálltam is hogy ő nem félti az életét?

De valoszinüleg nem érdekelte.Korát tekintve biztos szép élete volt és mivel egyedül volt valoszinüleg a férje is meghalt már.Biztos ugy van vele hogyha itt az idő akkor itt az idő.

A kocsival nem jutottunk messzire ugyanis a városba mentünk be vele de amugyse tudtunk volna messzebb jutni mivel lerohadt.

Volt egy párttitkári vezető aki ugy probált meg menekülni az autojával hogy ráhajtott a sinekre ugyanis sinkerekek is voltak rajta az ő autoján.

Ekkor megjelent a fekete Volga M-24es autojával Misa egy szovjet párttitkár akivel régi jobarátok voltunk.Meglátott minket a tébolyultságban bóklászni.

 

-Mit kerestek itt?-kérdezte.

-Az erőműben dolgoztunk önkéntesként jöttünk segiteni a katasztrófa elháritásában - feleltem.

-Gyertek velem.Segitek kijutni az országbol - felelte.

 

Beszálltunk a fekete Volga járgányba majd elindultunk.Nem jutottunk sokáig ugyanis mindenki menekült.

Éppen arrol kezdett minket Misa kérdezni hogy hogy kerültünk ide mi magyarok - már ugyszolván rám értve - hogy hogy kerültünk ide mi magyarok Ukrajnába segiteni egy atomkatasztrófa elháritásában.

 

- A magyar konzulátuson van egy ismerősőm tőle tudtam meg hogy szükség van emberekre és jo viszonyban van egy ukrán belügyessel.Igy kerültem ide.Azon kivül pedig ugy hallottam minden segitségre szükségetek van.

- Igen - felelte.Minden segitség jol jön.De örülök hogy te is itt vagy.

 

Ekkor kicsit felém forditotta fejét amikor ezt mondta de egy Zil teherauto balrol telibe kapott minket.

A Volga többször is megpördült előttem pedig szinte lepergett az életem.

Miután a kocsi megállt kikászálódtam belőle.Társam aki velem volt Misa oldalán ült.Ő meghalt.Misa-ra néztem aki még a vezetőfülkében volt ráborulva a kormányra balra forditott fejjel és azt hittem meghalt.Véres volt a feje és igencsak csunyán megsérült.

Ekkor jött egy Ikarusz busz majd felszálltam rá.Csakhogy nem szokványos busz volt.Amint felszálltam rá láttam hogy szintén - valami csoda folytán - az erőműben látott kollegák közül is vannak rajta és egyikük vezeti a buszt.

Józsi ült a volánnál.

Nem akartam elhinni hogy ekkora szerencsém legyen.

Miután felszálltam becsukta a csuklos harmónikaajtókat és gázt adott.Közben még egy ukrán lakos pénzét lobogtatva pobált feljutni a buszra hogy engedjük fel de egyszercsak hirtelen eltűnt.

Józsi Keresztül ment mindenen.Nem számitott előtte auto, vagy egy pad, járdaszegély, vagy más hasonlo dolgok csak mentünk.

Az utakon ugyanis be volt dugulva a forgalom jobbára inkább össze vissza álltak az autók.Mindenki menekülni akart.

Ekkor balra rántotta a kormányt és egy többemeletes panelsor előtti parkolo autok tömkelegén vágtunk át.

Egyik kocsit lökte félre a másik után mintha csak matchboxok lennének.

Miután már alaposan összetörte a busz elejét egy ovodát láttunk meg egy bejárati keritéssel ami csukva volt.

Előtte volt 3 hölgy valamint pár kisgyerek és egy férfi akinek a keze tele volt vodkásüvegekkel.Azokat probálta odaadni a gyerekeknek mondván segit csökkenteni a sugárzást.

Mondtam Józsinak hogy vigyázz de már késő volt.A busz átszakitotta a keritést.

A gyerekeket a busz maga alá gyűrte.A 3 hölgynek - akik valoszinüleg óvónők voltak - sikerült kitérniük a busz elől.A vodkákat szorongató férfi szintén a busz alá került.

Amint leszálltam a buszrol az első kerékhez ért a tekintetem probáltam szemrevételezni hogy mi lett a férfivel és a gyerekekkel akiken áthajtott a busz de az első keréknél csak egy kis csordogáló folyam volt látható.Vodka volt….a vodkákat tartó férfit ahogy elütöttük az üvegek kiestek a kezeiből a földre és a bennük lévő nedű kifolyt az aszfaltra.1-2 másodperc mulva a vodkás folyam vérrel pársoult.

A 3 nő ahogy leszálltunk szinte nekünk esett hogy megöljenek minket ugyanis a gyerekek meghaltak.

Probáltuk őket lefogni és könnyeikkel küzködve éreztük amint alábbhagy a dühük mert a fájdalom erősebb volt.

Ekkor mondtuk nekik hogy az erőműben dolgoztunk és onnan jövünk jelenleg.El kell hagynunk az országot mert az erőmű már menthetetlen és csak idő kérdése mikor lesz vége.Ekkor teljesen másként tekintettek ránt.

Az egyik szinte nekem esett de nem támadó jelleggel hanem valami leirhatatlan rajongással.Elkezdett csókolgatni simogatni azt éreztette velem hogy mi vagyunk a hősők akik az erőműben azért dolgoztunk hogy megmentsük a népet a lakosságot.Ő ezt nagyon köszöni.

Kedvem lett volna bemenni vele az egyik elhagyatott ovodai terembe és ott akkor rögtön magamévá tenni mondván már ugyis mindegy.A reaktorban megindult a maghasadás elmenekülni lehetetlen és amugysincs rá elég idő hogy kellő távolságba érjünk akkorhát legalább utoljára dugok egy jót.

Nagyon szép nő volt szinte őt kerestem egész életemben és most amikor végre rátalálok lehet hogy mindjárt mindennek vége.Miért pont itt és pont igy kellett találkoznunk?És előtte miért ovodások halála kellett ehhez? - tettem fel magamnak a kérdést.

 

                                            VÉGE

 

Mint azt bizonyára tudjátok Csernobilt sikerült ugyszolván megakadályozni-elháritani de igyis sokan meghaltak.

De most ugy látszik a történelem ismétli önmagát mivel Fukusima lassan egyet fog jelenteni vele.Ugy néz ki 25 évente szükség van egy atomkatasztrófára.

Anno emlitettem is egyik forumon hogy én pl elitélem a sárga népet (kinai, japán, korea) mert nagyon felelőtlen népség.Állandóan tőlük indul minden szar virus főleg azért mert minden szart megesznek azonkivül felelőtlenek kisporolják az épitési dolgokbol az anyagot ezek után összedőlnek a házaik.

Anno ezért le is oltott valaki mondván a kinai nagy tradicio Kinai Nagy Fal meg puskapor meg stb... hogy merem én lenézni?Sok sok Made in China silány gagyi termék stb..De mit ér vele hogyha mára ilyen felelőtlen népség lett?A japánokrol nem feltételeztem volna ilyesmit de nézzük csak meg most a Fukusimai erőművet.Tudták hogy egy instabil területen fekszik mégis megépitették.

Volt aki persze ezért busás összeget kapott de az hagyján.Mig egy ember lehet hogy ebből meggazdagodott addig nem elég hogy a saját hazájának népe issza meg a levét és főleg még más ország is kap belőle.

Itthon is ez zajlik még szépen ott bent meggazdagszanak addig az ország a nép tönkremegy.Mára már mindenki tartozik a banknak még egy csecsemő is aki korábol és még fejletlenségéből adódoan nem is tartozhat.

Mindig azt mondják sporolni kell meg hasonlok de ezt igazábol velük-rajtuk kéne elkezdeni.A vezetőség is mindegy melyik párt van hatalmon mert a halatomért bármire képesek.Ki kell söpörni onnan mindegyiket és teljesen uj kormányt kellene alakitani akiknek a vezetősége a lakosság népéből áll nem pedig ilyen olyan végzettségekhez kötni mert én nekem pl nincs diplomám de "semmittenni" és ezért felvenni a nagy többszázezres fizetéseket - akár duplán - én is meg tudom csinálni.

Én ugy látom a dolgokat hogy szerintem 2012-ben valoban eljő a világvége mert az emberiség eme tetteinek következményeként megérdemli a sorsát.Persze mindig mondogatják hogy "Hányszor megjosolták már a világvégét" meg hogy "mégse jött el" de mi van hogyha a maja naptár valoban más és nemsokára vége?Elvégre is én igy látom mivel a jéghegyek se fognak mindig csak olvadni hanem lehet hogy pár éven belül szépen elfogynak csak a média mindig több száz és ezer éveket ir hogy "ejj hol van az még" de mi van ha már annyi időnk sincs?

Most pedig itt az ujabb atomkatasztrófa a nyakunkon.

Tény hogy csernobilnál a reaktor tipusa és annak kiszámithatatlansága játszott leginkább közre a katasztrófában.A többi már csak hab volt a tortán.De mit ér egy tökéletes vagy jo kontsrukciojú atomreaktor japánban hogyha a vezetés korrupt és felelőtlen?Ugyanannyit ér mint 86-ban.

Én ugy látom hogyha már egy atomerőmű ég akkor ott nem nagyon van mit menteni főleg hogyha a veszélyes fűtőelemeknél beindul a reakcio.Nem vagyok fizikus se atomtudós de annyit még én is tudok hogyha beindul a láncreakcio akkor onnan már nincs visszaút.Ezért hivják láncreakcionak.

Azonkivül azon is meglepődők amikor a médiában mondják hogy "jön a felhő de nem veszélyes mert addigra felhigul".Nincsenek tisztában a Radioaktivitás szó fogalmával jelentésével.

A felhője lehet hogy felhigul viszont ami a rákot okozza az ugyanugy megtalálhato benne továbbra is.

Én mindenesetre csak egyet kérek a jóIstentől ha eljő a végitélet.Hogy az utolso időkben együtt lehessek a szeretteimmel.

Szerintem a Fukusimai reaktort be kell temetni ugy mint csernobilt mert életek mennek addigis tönkre.Jo persze ahogy a mondás tartja menteni kell a menthetőt de lehet hogy ezzel most nem megmentenek minket hanem csak az időt húzzák és amugyse kerülhetjük el az elkerülhetetlent.

Oldal: Csernobilos álom Fukushima hatására
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat