"A 003-as Project"

 

(Írta:Tóth Ferenc (RUSSIANBOY)

 

Napjainkban.Egy Stalker visszaemlékezése a szörnyűségekre.

 

 

1989 május 22

 

 

3 évvel a világ legszörnyűbb atomkatasztrófája után, tettem a dolgomat a Zónában, éltem az életem ahogy eddig.

Akadtak barátok akik időnként mellém szegődtek, némelyek meghaltak, mások túlélték.

Akadtak persze ellenségek is.

Volt amikor elfogtak, de a rövid ideig megismert barátok kiszabadítottak és volt hogy mi tettünk szert némi infóra elfogott stalkerektől és katonáktól.

Voltak itt vén öreg tapasztalt rókák, és fiatal pelyhes állú, tapasztalatlan, zöldfülű újoncok kiknek még ott volt a tojáshéj a seggükön.

A Zónában az a hír járta, hogy a kormány emberei és a katonaság egy új faj létrehozásán dolgoznak.

Ezt eléggé furcsának találta mindenki függetlenül attól hogy Szabadságos, Szolgálatos, Monolitos, bandita vagy csak egy magányosan kószáló Stalker volt.

Furcsa volt, mivel a baleset után megnőtt a különböző mutánsok fajtájának száma és sokasága, így senki nem értette hogy miért lenne "szükség" létrehozni egy újabb szörnyet az amúgyis már elég "alattomos dögök" táborában.

Állítólag egy Petyinko nevű stalker - aki főleg információval kereskedett - olyan infóra is szert tett, miszerint a hajdan az erőműben dolgozó embereknek épített metróvonalon - amely mára elhagyatott - szokták szállítani a kísérleti alanyokat.

Szidoroviccsal megbeszéltem hogy beszéljen a Csapossal, hogy ő is informálhasson mindenkit hogy ez a meló az enyém.

Mostanság feltűnően sok stalker, katona, bandita tűnik el valószínüleg a kísérleti lény miatt.

Így mondhatni közös érdeke volt mindenkinek hogy ennek mielőbb véget vessen valaki.

A lényt még senki se látta, vagy ha mégis akkor már el nem tudja mesélni mert halott.

Persze gondoltam hogy nem fog mindenki beletörődni hogy valaki egymaga kutakodjon eme ügy után.Számítottam ellenségre utam során.

Később aztán mikor a 100 RAD BAR-ban voltam, beszéltem a Csapossal aki szólt, hogy minden oké és Szidoroviccsal megbeszélték a dolgokat.

Láttam a többi stalker és bandita tekintetét.

Némelyik teljesen nyugodt volt, mondván "azt csinálok amit akarok".Megint más szemekben olyan érzelmeket véltem kiolvasni hogy "Na ennek annyi" megint másik tekintet pedig eléggé szúrós volt ahogy belenéztem.Szinte ölni lehetett volna vele mondván "Azt hiszed majd te elintézed?Frászt.Én sokkal jobb vagyok nálad öreg".

Ebből mertem következtetni arra, hogy előreláthatólag nem lesz zökkenőmentes az út.

 

 

Május 23 Este 22:06

 

Feltöltöttem készleteimet a BAR-ban a Csaposnál.

Elindultam hát a kietlen magányos éjszakába.Mihelyst elhagytam .....-t Pripyat felé vettem az irányt.

Miután elhaladtam a ....-t fedező ellenőrző pontnál megálltam, felhúztam a fegyveremet és lassan eltűntem az éjszakában.

Szerencsére éjjellátó készülék is volt nálam így kiválóan láttam mindent.

Petyinko - az informátor - szerint Pripyat felé kell haladni, majd pedig olyan 1 km-re a város előtt kell lennie egy régi elhagyatott bejáratnak a metróhálózatba.

Egy rég nem használatos vágány, ami majd belevisz a katonák által ma is használt metrórendszerbe.

Lassan elérkeztem Pripyat határához.

Belenéztem távcsövembe.

A sima éjszakai égboltot nézve a horizontnál ki lehetett venni az anno tökéletes társadalom, a tökéletes kis város Pripyat épületeit.

Mára már nincs itt lakos, nem járnak a buszok, nem égnek a villanyok a lakásokban.Nincs már semmi és senki.

Némely lakásnál kis fényt láttam pislákolni.

Valószínüleg némely épületekben tanyázó katonaság emberei, akik felügyelik hogy senki se szaglásszon errefelé.

Megtaláltam az elhagyatott mellékvágányt amely az alagútba vezetett.

Nem volt könnyű különösen este mivel a vágányokat felszedték, de szerencsére a nyoma megmaradt így megtaláltam a bejáratot.

 

Miközben mentem befelé itt-ott kisebb tüzek égtek, így gondoltam rá hogy esetleg társaságba ütközhetek, vagy pedig valaki már megelőzőtt a BAR-ból mielőtt elindultam volna.

 

A levegő eléggé porban gazdag volt mivel a szellőző rendszerek nem működtek.Egyrészt mert már rég elhagyatott volt ez az egész rendszer, másrészt pedig nem volt minek működnie, mivel a baleset után mindent amit csak lehetett szétloptak.

Szerencsére nem találkoztam senkivel.Se ellenséggel, se mutánssal, senkivel.Legalábbis eddig.

Egy elágazáshoz értem.Az elhagyatott vágány amin haladtam belecsatlakozott egy jobb, használtnak tűnt vágányba.

 

Megláttam a távolban egy jelzőlámpát ami pirosan égett.

 

- Helyben vagyunk - gondoltam magamban.

 

Egy elég hosszú szakasz volt a végén egy kis töréssel.Végig ki volt világítva és a sínek között rozsdásodó régi sínelemek feküdtek.

 

Ekkor már biztosra vettem hogy megtaláltam a fővágányt.

Kivilágítás plusz rozsdás sínelemek az elég fényes sínek között.

Nyilvánvaló volt hogy ezek azért vannak ott, mert mai napig is építgetik kifelé a saját kis metró hálózatukat.

Elkezdtem hát gyalogolni a sínek mentén.

Persze vigyáznom kellett hova lépek mivel a metróknál nincs se áramszedő és nem is a síneken keresztül kapják az áramot hanem pontosabban a vágány mellett futó harmadik sínpályán, amihez egy lehajtható kis kallantyú ér hozzá és veszi fel az áramot.(7-8as képeken látni majd)

Úgyhogy azért vigyáznom kellett mikor hova lépek, mert nem volt folytonos az áramellátó vágány.

Volt hogy bizonyos helyeken a másik oldalon folytatódott pl az alagút kialakítása, vagy egy kapcsolótábla miatt.

Lassan fényeket kezdtem látni.

Ahogy közeledtem egyre jobban láttam hogy egy állomás az.

Korához képest nagyon jó állapotban volt.

Nyilván felújították és itt szokták ki-be rakni a kísérleti alanyokat hogy elszállítsák.

Petyinko említette hogy nemcsak kifejlesztettek lényeket hanem gyűjtöttek is be, mondván nem csak létrehoznak valamit hanem a már meglévő zónában kóborló lényeken is kísérleteztek ilyen-olyan injekciókat, és más egyéb dolgokat beadva nekik.

 

A peron végénél bújtam meg, mert számítottam rá hogy esetleg járőrökbe, vagy egy kisebb katonai csoportba ütközök.

Az állomással szemben, régi megfakult reklámplakátok díszelegtek.

Az állomás másik végén égett a tilos jelzés.

Csak a lámpák és a kapcsolótábla búgó hangját lehetett hallani.

Az állomás teljesen üres volt.

Nyilván nem őrzik mivel erről a létesítményről nem tud senki rajtuk kívül.

Legalábbis mostanáig, mivel volt egy valaki akivel nem számoltak.

Velem.

Egyszercsak hallottam amint a szerelvény kerekei még messze a kanyarban csikorognak amint a sínek pereméhez érnek, majd megláttam a fényeit is.

Közeledett az állomás felé.

Furcsa mód nem metrószerelvény volt, mivel azokat gondolom a katasztrófa után vagy elszállították máshová és más településen szolgálta az embereket, vagy pedig eltemették mint a többi katasztrófa idején használt járművet.

Bár azokat az evakuáláshoz és a talajcserékhez, valamint a radioaktív törmelékek elszállítására használták és nem valószinű hogy a metrót is bevetették, ám nem lehet tudni.

Ha nem is vetették be, elég volt az a tény hogy szinte a központnál volt.Legalábbis nagyon közel.

Az alagútban nem valószínű hogy sugárzás érte volna, mivel a föld alatt voltunk.Bár megvolt rá az esélye.

Az állomásra szépen lassan befutott egy barna-sárga csíkos kis mozdony, mögötte egy személykocsival.

Én végig a peron mögött voltam megbújva és távcsövön keresztül kémleltem a dolgok menetét.

Aztán eszembe jutott hogy a távcsövet gyorsan el kell rakjam, ugyanis a mozdonyvezető észrevehet amint a mozdony fényei visszatükröződnek a távcsövem lencséin.

A szerelvény befutott az állomás tőlem távoli végére és ekkor lebújtam.

Hallottam amint a légfék felszisszen és a szerelvény csikorgó hanggal megáll.

Időközben találtam egy járatot a peron alatt ahol át lehetett kúszva menni az állomás másik végére.

Szépen lassan óvatosan hogy ne csapjak zajt, elkezdtem kúszni.

Fölöttem hosszú vízelvezető rácsos csatorna fedél haladt az állomással párhuzamosan végigszelve.

Felnéztem és láttam amint fölöttem a katonák és egy professzor tolnak egy kocsit, amin fehér steril lepellel letakart kocsi volt és feltehetően benne a lény.

- Nagyon vigyázzanak a "003-as Project"-re létfontosságú a kísérletek elvégzéséhez - felelte a tudós.

Betolták a lény kocsiját a személyvagonba.

Ezután mindenki elhagyta az állomást kizárólag csak a mozdonyvezető és egy őr maradt.

Az őr előrement a mozdonyhoz, majd áváltotta a váltót

Most a szerelvény másik végénél voltam.

 

Közben a mozdonyvezető ott állt félig kint az ajtóban és várt.

 

Az őr és a mozdonyvezető a váltó átállítása után, bementek az állomás közepénél lévő folyosón egy helységbe.

Én eközben a peron mögül felocsúdtam és közelebb mentem.

A személyvagon átlagos személyvagon volt.Nem volt lesötétített üveg, számzáras vagy mágneskártyás belépőrendszer vagy ilyesmi, csupán annyi hogy a padokat és üléseket kiszerelték és a lény kocsiját lerögzítették.

A lény kocsija teljesen átláthatatlan volt, így nem tudtam kivenni mi is lehet az üvegbúra belső oldalán.

Zajt hallottam.

Az őr és a vezető voltak azok, de csak leesett egy pohár a teremben ahol gondolom vodkáztak, mivel ezek szeretnek inni és állandóan ezt is teszik.

Gyorsan előrementem a mozdonyhoz.

 

A menetkapcsoló a "NULLA" fokozatban volt, a töltésjelző piros kis lámpája égett, a kezelőpanel bal oldalán egy barna Sopiane cigarettás doboz volt.

Fent az ablaknál a mozdonyvezető walkie-talkie-ja volt.

Hallani lehetett amint utasításokat adnak az embereknek.A tudóst ismét hallottam:

(sistergő váltáshang)

- Mint már említettem nagyon vigyázzanak a 003-as számú project alanyára.Létfontosságú hogy minél pontosabb információkat kaphassunk az erejéről és az elért eredményeiről.

(sistergő váltáshang)

 

"Eredmények" alatt én arra gondoltam hogy feltehetőleg ezeket a lényeket azért fejlesztik ki, hogy megnézzék milyen pusztításokat tudnak végrehajtani mind magányos kóborló embereken, vagy egy kisebb csoporton.

Ezért tűnt el mostanság olyan sok stalker és bandita de még katona is.Nyilván a saját embereiket se sajnálják a célok elérésének érdekében.

A Vizhőmérő 60 fokon állt, a Főlégtartály-fékvezeték az 5ösön állt a maximális 7es piros mutatós érték alatt.

A Fékhenger 3,5 BAR-t mutatott.

Ekkor ismét megszólalt a walkie-talkie:

(sistergő váltáshang)

- Remélem elindultak már.Igyekezzenek.Nagyon fontos a 003as project.22:45-re mindenképpen a laborban kell legyen a lény.

(sistergő váltáshang).

 

Ekkor gyorsan kirohantam a vezetőfülkéből.

Éppen időben mivel nyílt az állomáson lévő ajtó és kijött az őr meg a vezető.

Lekuporodtam a peron végéhez és meghúztam magam.

Nézve a vonat és az állomás peron közötti kis résen át, láttam amint felszáll az őr és a vezető.

1es fokozatba rakta a vezető a menetkapcsolót, majd a fékek nagy szisszenéssel kiengedtek, felbőgött a dízel motor és megindult a szerelvény.A váltót már korábban átállította az őr így a vonat a jobb oldali vágányra tért.

 

Zöld lámpa égett, majd amint áthaladt az érzékelőn pirosra váltott.

 

A vonat csikorgó hanggal lassan bevette a kanyart majd eltűnt a sötétben.

Éppen indultam volna a szerelvény után, amikor is egy fegyver felhúzó tolózárját hallottam a hátam mögött.

- Lassan fordulj meg! - szólt egy hang.

Lassan megfordultam és letettem a fegyvert, de közben másik kezemmel hátul a derekamnál elővettem a késemet, melyet a kabátujjamnál rejtettem el a tenyerem oldalán.

Letettem a fegyvert mire az idegen beleakasztva lábát a fegyverszíjba, elhúzta előlem.

- Ki vagy te és mit keresel itt? - kérdezte az idegen.

- Nahát én is épp pont ezt akartam kérdezni - jegyeztem meg viccesen.

Valahogy nem tűnt idevalónak, mivel akkor már vagy halott lennék vagy értesítette volna walkie-talkie-n a többieket.

- És te ki vagy? - kérdeztem.

- Én Szpaszkij vagyok - felelte még rám szegezve fegyverét.Igor Szpaszkij - egészítette ki nevét az idegen.

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem.

- Én?Én ugyan semmit.Csak hallottam hogy a 100 RAD-ban mit csiripeltek.Tulajdonképpen én is ott voltam még rám is néztél.Én akarom ezt a jól fizető melót érted? - felelte.

Ekkor ugrott be hogy ő volt az a szúrós tekintetű egyén, akinek a szemében a rivális ellenfelet véltem akkor felfedezni.

- És most hogyan tovább? - kérdeztem.

- Majd meglátjuk.Mindenesetre ne ártsd bele magad.

- Figyelj! - szakítottam félbe.Jobban jársz hogyha ketten csinálnánk akkor már meg ezt az ügyet.A katonáknak tök mindegy hogy ki tesz nekik keresztbe, én vagy te, lelövik.Ketten nagyobb esélyünk van véghez vinni és max a végén felezünk.

Igor nem nagyon akart belemenni a dologba, de végülis beleegyezett.Belátta hogy igazam van és sokkal nagyobb az esélyünk ketten, mint külön külön egyedül.Azonkívül bár ő is tapasztalt volt, láttam rajta hogy méltó ellenfélnek tart és nem becsül le.

Visszarúgta lábával a fegyveremet elém, majd lehajoltam érte.

Kabátujjamban eldugott késemet amilyen lassan és fondorlatosan elővettem, úgy vissza is helyeztem a helyére.

Nekem se volt ínyemre hogy most van a nyakamon egy ember aki pár perce még talán le is lőtt volna, de belementem én is az ajánlatomba.Muszáj volt.

De nem bíztam meg benne.

 

Meneteltünk a szerelvény után a vágányon, amikor is egy elektrosztatikus anomáliát tekintettünk meg magunk előtt.

 

- Ez meg mi a fene? - kérdezte Szpaszkij.

- Ez egy elektromos anomália - feleltem.

Elővettem a Svarog detektoromat ami általában az anomáliákban megbúvó képződményeket jelzi, de némelyik anomália esetében - mint ennél is mivel elektromos - kijelzi, vagyis nagyjából megbecsült éréket ad az elektromos jel erősségéről/feszültségéről.

- Szpaszkij vigyázz!Ha ebbe belemész simán meghalsz.

- Ugyanmár - felelte.Valahogy a szerelvény is átment ezen.

- Az nem olyan biztos.Az anomáliák között vannak olyanok amelyeknek állandó a helyük és mértékük, és vannak olyanok amelyek "vándorolnak", változtatják a helyüket és mindig máshol bukkannak fel.Van hogy több órán át ott vannak, van hogy csak egy percig.

- Pff ugyanmár baromság - nevetett ki Szpaszkij.

- Nyilván igy haladhatott el itt a szerelvény.Akkor még nem volt itt az anomália - feleltem.

Szpaszkij a figyelmeztetésem ellenére elindult az anomália felé.

Belelépett.

Az anomália elektromos fénye felerősödött és Szpaszkij teste elkezdett rángatózni ahogy átjárta az elektromosság.Nem tehettem érte semmit.

Miután teste már élettelenül összeesett, közelebb mentem felé.A detektor segítségével pontosan láttam hogy hol és merre "mozog" az anomália.

Szpaszkij teste még a benne átjárt elektromosságtól rángatózott egyszer-kétszer.

- Te hülye fasz....- mondtam mérgemben.Mondtam hogy vigyázz te barom.Hát most így jártál.Magadnak köszönheted.

Ekkor eszembe jutott hogy mit csinálok?

Beolvasok egy hullának?

Megfogtam a lábánál.Bár nagyon közel voltam az anomáliához, szerencsére nem kerültem bele.

Oldal: HETEDIK TÖRTÉNET: "A 003-as Project"
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat