Kijjebb húztam a vonzásköréből és átkutattam a zsebeit.

Megtaláltam a PDA készülékét amelyen a "Felkutatni a 003as project" feladatparancs szöveg volt olvasható.

- Akkor ezekszerint nem önszántából vágott neki - gondoltam.

Nyilván valaki felbérelte.

De ki? - kezdett el agyamban a fogaskerék dolgozni.

Szidorovics őt is megbízta volna?Vagy a tudósoknak dolgozott?Netalán az egyik frakció küldte?És mi lehet az a 003as Project?Egy uj fegyver?Egy uj mutáns?Vagy mindkettő?

Kérdések amelyekre talán sose kapok választ most hogy már meghalt.

Mindenesetre a PDA-t eltettem és átnéztem a hátizsákját.

Nem volt nála sok minden.Mindössze még két tár lőszer, két konzervkaja, egy üveg vodka, és egy fél rúd szalámi.

Két elsősegély csomagját és 5 kis kötszert eltettem.

Miután kivettem hátizsákjából az általam szükséges dolgokat, hátizsákját halott testére rádobtam és továbbálltam.

Ekkor megint zajt hallottam.

Volt egy kis szellőző szerű beugró rész ahova elbújtam.

Láttam amint két katona érkezik egy kis elektromos sínkocsival.

Meglátták a vágányon fekvő holttestet.

Az anomália egyszercsak hirtelen eltűnt.

A két katona befékezte a kocsit majd leszálltak.

Egyik a halott tetem felé sétált fegyverrel a kézben, míg a másik hátrafordulva arra nézett amerről ők jöttek nem fenyeget-e valami veszély.

Az első megvizsgálta a hullát, mire a második kérdezett:

- Na mivan?Kinek a hullája? - kérdezte

- Ez Szpaszkij - felelte a másik.

Akkorhát ezekszerint nem volt ismeretlen számukra - gondoltam.Lehet hogy azelőtt ő is itt dolgozott.

- Az anomália végezhetett vele ugyanis valami fényt láttam - felelte az első.

- Igen ez egészen biztos.Elektromosság okozta égési nyomokat vélek felfedezni a testén.Ez egyértelmű hogy anomália volt.

A katona ekkor elővette a walkie-talkie-t és jelentette az esetet:

 

(sistergő váltáshang)

- Kapuszty, Kapuszty jelentkezz!

(sistergő váltáshang)

- Mondjad - szólt a rádió.

(sistergő váltáshang)

- Itt Krasztnyik beszél.A 3as alagútban a 107es jelzőlámpánál találtunk egy hulllát.Valószínüleg elektromos anomália végezhetett vele.A testén erre utaló égésnyomok találhatók.

(sistergő váltáshang)

- Nézzetek körül lehet hogy nem volt egyedül.

A két katona szertefoszlott.Az egyik előrébb ment a sínkocsitól, a másik hátra.Körülnéztek de nem találtak senkit.Én ott voltam tőlük alig pár méterre.A szívem a torkomban dobogott.

- Senki mást nem találtunk és erre utaló nyomokat sem - felelte a katona.

(sistergő váltáshang)

- Oké.Gyertek vissza a bázisra!

(sistergő váltáshang)

A katona félrehúzta a testet a sínekről, majd mind a ketten felpattantak a sínkocsira és továbbálltak.

Időközben éreztem amint a homlokomon az izzadtság egy cseppje készül végigfolyni a feszült és lélegzet visszafojtva várt esemény fejleményétől.

Miután a két katona elment megkönnyebbültem.

Leültem törökülésbe és fegyveremet a bal térdemre helyeztem, amíg jobb karommal megtöröltem verítékemtől gazdag homlokomat.

A vérnyomásom is lassan visszaállt a normál tempóba és a szívemet is sikerült "lenyelnem" ugyanis már nem dobogott a torkomban.

Fegyveremet újra a kezembe fogva elindultam hát a járatban ahova elbújtam, ugyanis azt hittem csak egy beugró rész, de amint jobban megnéztem kiderült, hogy egy szellőző rendszer.

Szépen lehasalva lassan haladtam előre.Próbáltam minél kevesebb zajt csapni.

Kb 10 perc kúszás haladás után a szellőző rendszerben, odaértem egy fedélhez.Átnéztem a zsalu résein és magát a labort láttam ahova a lényt szállították.

Éppen akkor tolták be a nagy fehér lepellel letakart, erős lezárt kocsiban amit láttam.

Az orvosok és az asszisztáló medikusok elvégeztek rajta különböző dolgokat amiket nemtudok megmagyarázni mivel nem vagyok tudós.

A lényt hiába vizslattam nemtudtam pontosan felismerni mi is akar lenni és hogy néz ki.

Továbbhaladtam a szellőzőben.Mehettem úgy vagy 100métert amikor is ugy éreztem nem bírom tovább.

Megálltam.

Pihennem kellett.

Szemeim lassan lecsukódtak és egy pillanatra álomba szenderültem.

Furcsa dolgokat álmodtam azalatt a kis idő alatt.

 

Magam előtt láttam a családomat.

A szép feleségemet és a kislányomat amint együtt játszok velük Pripyatban a baleset előtt.

Ugyanis ott laktunk.

Kislányom a hintában ül, feleségem löki a hintát hátulról, én pedig ott vagyok mellette és a szemébe nézek.

Rámosolygok.

Szeretem....

 

Ekkor egy nagy vöröses fény árasztja el az egész égboltot.

Mindenki a földre kuporodik és kezeit a füléhez rakja.Mindenki a fejét fogja.

Kitörés történik.

Az egész nem tart tovább 1 percnél.

Én nekem furcsa mód semmi bajom, de a kislányom és a feleségem a földön fekszik és nem mozdul.

Kezük még mindig a füleiket fedik.Hullamerevség.

A kitörés szétszaggatta az agyukat.

Megfordítva őket, vér látszik a szájuknál és a szemeiknél amelyek nyitva vannak.

Meghaltak.

De én élek.

Miért én?

Miért én maradtam életben és nem ők?

Miért?

Az egyik legszörnyűbb kérdés ami embert kínozhat.

 

Hirtelen felébredek.

Ránézek az órámra kb 20percet aludhattam.

Elszánt morcos arcomon hirtelen egy könnycsepp csordul le.

Újra átéltem amint elvesztettem mindenem.Ő értük éltem.

Bár nem így veszítettem el őket, de ez a szörnyű álomkép valamiért újra és újra előjön.

 

Továbbhaladtam a szellőzőrendszerben.

Megint elérkeztem egy zsalus részhez ahol betekintést nyerhettem mik is történnek itt:

 

Az egész olyan volt mint egy börtön.

A cellákban egy-egy ember.Stalker, bandita, némelyik frakció tagja.

Az egyik teremben egy bandita volt.Ekkor felnyílt a teremben a falnál egy rács.

Előjött belőle egy vak kutya.

A bandita szemében látszott a félelem de tudta ő is.Vagy ő, vagy a kutya.

Egy tudós a vastag fém ajtón keresztül, egy kis üveglapon át kémlelte a történéseket.

A kutya rávetette magát a banditára.Meg is harapta egy helyen de a bandita szerencsére el tudott bánni vele.Egyszerűen kitörte az állat nyakát.

A tudós egy adatlapon rögzítette az eltelt időt, a kutya agresszivitását, a bandita élni akarását és egyéb dolgokat egy 1-től 5-ig terjedő skálán.

A banditán egy kis megkönnyebbülés látszott hogy túlélte és végzett az állattal de nem lélegezhetett fel.Ugyanis még nem volt vége.

Megint felnyílt a rács és ezúttal két kutyát küldtek be.Azt vizsgálták hogy egy embernek mekkora esélye van fegyver nélkül, csupán a két saját öklére és a tudására támaszkodva visszaverni egy vagy több mutáns kutyát.

A két kutya lassan besétált a még éppen felnyíló rács alatt.

Elkezdtek morogni és vicsorítani a fogukat.

Pofájukból elkezdett folyni a nyál.

A bandita bár kicsit megkönnyebbülve mégis újabb félelemmel, és ezúttal már kétséggel a szemében hogy el tud-e bánni kettővel, szemezett a kutyákkal.

A két kutya hirtelen rátámadt.

Esélye se volt.Az első kutya ígyis megsebezte, de ha valamilyen csoda folytán mégis eltudott volna bánni két vak kutyával a két puszta kezével akkor biztos a következő már 3 kutya lett volna.Ugyanis a zónában bőven akad a vak kutyákból, így biztos jó kis létszámmal rendelkeznek a tudósok.

Az egyik kutya rögtön a nyakára támadt és az éles fogak a fő ütőeret találták el.

A tudós megint írkált az adatlapjára, miközbe a banditát bent két vak kutya marcangolta miközben a bandita még élt, és érezte ahogy eljött az életének a vége.Szinte könyörgött a tekintetével egy golyóért.

De nem adatott meg neki ez a szerencse.

Lassú és fájdalmas halállal lett vége.

A két vak kutyát - miután végeztek áldozatukkal - nem csalogatták vissza a kennelbe, hanem hagyták had lakmározzanak a már szinte deréktól lefelé megsemmisült tetemből.

 

Elnézvén ezt a szörnyűséget azt hittem mást már nem fogok látni, de ahogy továbbhaladtam szintén egy másik cellarészhez, ugyanúgy a zsalu reteszein át lehettem szemtanúja a következő borzalmas eseménynek:

 

A cella látszólag üres volt.Nyílt a nagy személyi ajtó amin a korábban látott mozdonyvezetőt lökdösték be a cellába.

- Ne kérem ne.Miért teszik ezt velem?Mit követtem el? - próbált kétségbeesetten választ kapni a vezető hogy miért kapja ezt a büntetést.

Belökték majd bezárták az ajtót.

A vezető gyorsan felállva odarohant az ajtóhoz és dörömbölni kezdett rajta.A másik oldalon szintén egy tudós volt teljesen nyugodt, és hideg üveges tekintettel.Ugyanúgy a kezében a mappa aminek tetején az adatlap volt ami kitöltésre várt.

A rács elkezdett a cellában felnyílni.A vezető szemében szintén a rettegés, a kétségbeesés, a félelem tükröződött.Miután a rács felnyílt ahogy ő, úgy én se tudtam mire számítsak.

Nem jött be semmi.

A vezető nyilván azért kapta ezt a büntetést mert nem érkezett meg időre a 003as project-tel a laborhoz.

Vizsgálgatta hogy a sötétből mi fog előbujni, de egy nagyon hosszú perc után se történt semmi.

Ekkor megint az ajtóhoz ment és könyörgött az életéért hogy engedjék ki.Nyilván jól tudta mik folynak idelent.Mivel nem jött ki semmi a rács felengedése után, arra gondolt lehet hogy csak rá akartak ily módon ijeszteni.

Ekkor én megláttam valamit de mégse volt ott semmi.Egyszercsak a vezető mögött volt, aki még mindig könyörgött az életéért és mit sem tudva a mögötte lévő átlátszó lényről, próbálta meggyőzni az üveges szemű érzéketlen tudóst hogy engedjék ki.

Az átlátszó lény egyszercsak láthatóvá vált megragadta a vezetőt, majd csápjait kitárva elkezdte kiszívni a vérét.

Egy vérszopó volt az.

Itt a vérszopók teljesítményét, lopakodási képességét vizsgálták és próbálták megfejteni milyen módon tudja magát álcázni úgy, hogy nem látja senki.

Hallottam amint szürcsöli ki az életet a vezetőből, de nem vártam meg amíg megint látok egy embert meghalni így továbbmentem.

 

Egy újabb cellához értem.Egy irányító volt bent.

Lassan-lassan ment körbe-körbe a cellában.

Egyszercsak megállt és felnézett.

Érezte hogy ott vagyok.Már kezdtem hallani halkan a sípoló hangot a fejemben, amikor is nyílt a cella ajtaja.Ez megzavarta.

Belöktek a cellába egy embert.Felismertem hogy ez meg az az őr volt aki a mozdonyvezetővel volt.Nyilván ő is ezt a büntetést kapta.

- Biztos kiderült hogy vodkáztak és ezért késtek - gondoltam magamban.

Az irányító felé fordult és csak nézte.Az őr szintén dörömbölt az ajtón és hiába könyörgött hogy engedjék ki.Lassan megfordult és szembenézett a lénnyel.A lény nem bántotta, nem közeledett felé.Nem csinált semmit.Egyszerűen csak nézte.

Az őr is csak nézte a lényt majd egyszercsak.....

Az őr megfordult és megint a cella ajtó másik oldalán lévő tudóst nézte.

Elkezdte a fejét a nagy biztonsági üvegnek verni.

Arca teljesen nyugodt volt.

Az üveg egyre csak véresebb és véresebb lett.

Az őr már tudatán kivül nagyon erősen verte a fejét az üvegbe, amely még csak meg se repedt.

Már szinte félig szétverte a saját fejét, több foga is kihulott és már az egyik szeme se volt ép normál állapotban.Ekkor hirtelen abbahagyta.

A feje elkezdett rángatózni mint mikor valakinek rohama van, aztán egyszercsak szétrobbant a feje.

Az agya szinte beterítette a cella ajtó üveglapját.

Ebben a cellában az irányító pszihés képességeit vizsgálták, hogy hogyan képes telepatikus úton más lényeket, embereket irányítani.

 

Hallottam egy ilyen esetet amikor a BAR-ban mesélték hogy két nagyon jó barát elment képződményeket keresni, majd az egyik végzett a másikkal.Sokáig mindenki azt hitte hogy kapzsiság állt e mögött, hogy az egyik nem akart a társával osztozni és ezért nyírta ki.A másik viszont nem emlékezett rá hogy ilyet tett.Nyilván az irányító törölte az emlékezetét, de ami még furcsább hogy életben hagyta a stalkert.Viszont kár volt.Miután megtudta hogy tudatán kívül mit tett, hogy megölte legjobb barátját szépen főbe lőtte magát.

 

Továbbálltam mielőtt az irányító megint felnézett volna ahonnan lestem eme szörnyűségeket és rajtam lett volna a sor.

Elérkeztem a szellőzőrendszer végéhez.Itt volt egy a többinél is nagyobb terem.

Ott volt betolva a nagy fehér lepellel letakart lény kocsija.

Egyszercsak kitört belőle.

Ez még annyira nem is lenne érdekes, csakhogy láthatatlan volt ami kitört belőle.Gondoltam hogy ez is biztos egy vérszopó.De tévedtem.Amint láthatóvá vált láttam, hogy egy irányító az.

De ez hogy lehetséges?

Az irányító nem tud láthatatlanná válni csak a vérszopó.

Ekkor összeállt a kép.

Nyilván vérszopó genetikai DNS-t fecskendeztek egy másik elfogott irányítóba, hogy keresztezzék a tulajdonságaikat.

Biztos hogy katonai célokra akarták felhasználni.

Pl egy stalker tábor vagy maga az egész zóna mentesítésére.Elvégre is ideális.Tökéletes ha úgy vesszük.

Tudja magát álcázni ha kell, így bárhova észrevétlenül bejuthat.

 

Ha közel kerül valakihez egyszerűen szétnyitja csápos pofáit és kiszívja az áldozat vérét.

 

Ha pedig sokan vannak ugyanúgy tudja irányitani őket.

 

Ennél tökéletesebb katonai fegyverzet nem is kell.

Márcsak az volt a kérdés hogyan akarják irányítani az irányítót.Nyilván valamilyen chipet ültettek volna bele és annak segítségével.

A "mutáns" irányító kitört a cellájából és elindult balra.Láttam amint követi 2 talpig fekete öltözetben lévő katona, futóléptekkel és éppen lövik.Egyszercsak megálltak pont a cellaajtó előtt.

Szembefordultak egymással.Eldobták a fegyvereiket.Szépen lassan mindketten elővették a 9mm-es pisztolyukat.Csőre töltötték, lenyomták a "kakast", egymás fejéhez tették a pisztolyt és meghúzták a ravaszt.

 

Elértem egy szellőzőreteszhez.Mivel már amúgyis riadó készültség volt a kitört mutáns miatt, kirúgtam a lábammal.Fogtam a fegyverem és leugrottam.

Egy másik alagút járatban találtam magam.

 

Fent forgott a kis sárga riadós lámpa amelyen a búra törött volt.Ekkor hirtelen ott volt velem szemben alig pár méterre tőlem a "mutáns" irányító.

Bal kezével hátra, míg jobb kezével előre nyúlt.Próbálta átvenni a tudatom felett az irányítást.

Másik irányba próbáltam menekülni.Fegyverem kiesett a kezemből.Szédültem és pislákolva láttam a fényeket.Közben hallottam a sípoló hangot.

Csak gránát volt nálam és egy Fort12es pisztoly.

Elővettem a pisztolyt jobb kezemmel, miközben bal kezem a halántékomnál volt és dőlingéltem jobbra-balra.

Megfordultam és a pisztollyal lőttem, de biztos hogy nem volt túl nagy hatása.Kettőslátásom volt.

Bár láttam amint egy két golyó betalált a mutánsnak, de szinte meg se kottyant neki.

Futottam tovább.Találtam egy rejtekhelyet ahol megbújtam és a sípoló hang, a kettős látás is abba maradt.Ugyanis a falon, betonon keresztül nem tud a tudatba hatolni.

De még mindig ott volt.Kikukucskáltam és láttam hogy ott van.Felhördült és szétnyílt vérszopós pofája.

Ekkor elkezdett felém futni, majd hirtelen láthatatlanná vált.

3 gránát volt nálam.Elővettem, kivettem a biztosító szeget, majd eldobtam.Dobáltam a gránátokat egymás után.

Az első túlzottan mögé esett, a második eltalálta.Hirtelen megint láthatóvá vált és látszott rajta hogy megsérült.Eldobtam a harmadikat is.

Pont oda esett a lábához.Rám nézett, megint kitárta vérszopós csápjait és megint hallani kezdtem a sípolo hangot.Imádkoztam hogy robbanjon már a gránát.Eltelt 2-3 másodperc de nem robbant fel.

- Na kurvajó - gondoltam magamban.Biztos besült.

Végülis aztán még 2 másodperc elteltével robbant a gránát.

A dög repült vagy 5 métert majd a földre hullt.

Egyik lábát levitte a gránát ereje.

De még mindig élt.

Még mindig kínzott a kettős látás és a sípoló hang amely bár gyengült, de végeznem kellett a lénnyel.

A pisztolyomban még egy golyó volt.A dög fejéhez tettem amely megint széttárta csápjait, majd meghúztam a ravaszt.

Nagy nehezen kijutottam a létesítményből és a BAR-ban részletesen elmondtam mindent.Elmeséltem a szörnyűségeket, a kísérleti alanyokról, és a különös vérszopós irányítóról.

Részletesen elmeséltem mindent Szidorovicsnak is.Nyilván ezért tűnt el akkor mostanság olyan sok ember, mert valószínüleg meglepte őket a dög mert nem láthatták.Egy irányítót amúgyse könnyű megölni.De ha főleg még ilyen plusz tulajdonságokkal is rendelkezik, akkor eleve lehetetlen.Nekem annyiból szerencsém volt hogy egy alagútredszerben voltunk ahol nincs sok menekülési útvonala, így gránáttal könnyen ki lehet nyírni, de szerencse is kell hozzá.

 

A  metrórendszerben és azon belül a laborokban nem sokkal később teljes megsemmisítést rendeltek el, így azóta már nem végeznek kísérleteket.De ha valahol mai napig mégis, akkor egyet mondhatok.

A 003-as project törölve.

Bár ismervén a tudósokat valahol, valamikor lehet hogy újra nekiállnak kísérleti dolgokat véghez vinni.Csak idő kérdése....

 

 

 

 

VÉGE

 

 

Az írás bárhol szabadon terjeszthető DE kéretik kiírni a szerző nevét!!!

 

Oldal: FOLYTATÁS: "A 003-as Project"
S.T.A.L.K.E.R. Történetek - © 2008 - 2024 - stalker-story.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat